Elemző írások a zenéről I.

Előszó

Bárdos Lajos zeneszerzői, karnagyi és pedagógiai munkássága mellett igen jelentős zeneelméleti tevékenységet is folytatott. Kutatásainak eredményei alapvető jelentőségűek a zeneteoretikai irodalomban. Ezeket számos könyvben és tanulmányban foglalta össze, amelyek jó része a hatvanas évektől kezdve jelent meg. A széles körben ismert Modális harmóniák (1961, 1979), a Harminc írás (1969), a Tíz újabb írás (1974) és a Liszt Ferenc, a jövő zenésze (1976) kötetei fémjelzik szerzőjük több évtizedes munkáját.
Talán kevésbé köztudott, hogy élete utolsó éveiben - 1978 és 1986 között - két zenepedagógiai folyóirat közölte írásait: a Parlando és Az ének-zene tanítása. A lapok karaktere és terjedelme általában rövid, tömör írásokat kívánt, a hosszabbak részletekben jelentek meg. A cikkek a népzenei és műzenei elemzés új, felfedezetlen útjait járva világítanak rá fontos jelenségekre, vagy éppen a zenepedagógiai gyakorlat visszásságaira hívják fel a figyelmet.
1986-ban elhatároztam, hogy összegyűjtöm ezeket az írásokat. Sokat csak akkor ismertem meg: új kapukat nyitogattak. A rendszerezésben a Harminc írás tagolódását vettem alapul. A kész gyűjteményt - néhány hónappal halála előtt - még megmutathattam Bárdos tanár úrnak, aki örömmel nézte át és hagyta azt jóvá. Csak ekkor kezdtem kiadására gondolni. Címét pedig - évekkel később - a szerző könyveinek szellemében alakítottam ki.
Ezekből a munkáiból időközben ő maga is válogatott egy kötetre valót (írások népzenénkről. Tankönyvkiadó, 1988), amely - természeténél fogva - nem foglalja magában számos cikk műzenei elemzéseket tartalmazó folytatását. Értelemzavaró lett volna a jelen kötetbe csupán a folytatásokat felvenni, így a népzenei vonatkozású írások másodszor, a műzenei és egyéb tárgyúak először jelennek meg könyv alakban.
Ajánlom a könyvet - és később megjelenő folytatását - a muzsikus társadalom széles rétegei számára, hogy mindenki szellemi gazdagodását szolgálhassa. Vissza