Előszó
Stációs ünnepek - stációs templomok
Rossa Ernő dr.
A misekönyv utalásai
Legszentebb istentiszteletünk, a szentmise liturgiájának megértéséhez csaknem elmaradhatatlanul szükséges az egyes...
Tovább
Előszó
Stációs ünnepek - stációs templomok
Rossa Ernő dr.
A misekönyv utalásai
Legszentebb istentiszteletünk, a szentmise liturgiájának megértéséhez csaknem elmaradhatatlanul szükséges az egyes napákra előírt stációs motívumok liturgiái ismerete. Valamennyi egyházi zenével foglalkozó egyén megfigyelte már a misekönyvben való lapozgatás közben, hogy némelyik napnál - mindjárt a dátum és az ünnep rangsorát jelző kitétel alatt - ilyen utalás olvasható: Statio ad S. Mariam majcrem vagy Statio ad S. Petrum stb. Talán elgondolkoznunk már, hogy mit is jelentenek ezek az utalások, mit akar ezekkel az Egyház kifejezni? Az őskeresztények koráig visszanyúló stációtiszteletet pedig a musica sacra barátjának ismernie kell szertartástani, liturgiái, egyháztörténeti és egyházművészeti (zenei és építészeti) szempontból egyaránt.
A könyörgőnapok szertartása
Még ma is vannak szertartásaink, melyeknek eredete a régi stációtiszteletekben gyökeredzik. Mégpedig a négy könyörgőnapi szertartás: búzaszentelő napján és a keresztjáró napokon. Búzaszentelőkor, április 25-én - amit más néven nagylitániás napnak is hívnak - és az áldozócsütörtök előtti három keresztjárónapon - amit kislitániás napoknak is neveznek;- a nép papja vezetésével a templomi gyülekezés után kivonul a földekre valamelyik kápolnához, kereszthez vagy szentképhez és közben a Mindenszentek litániáját énekli. A régi Egyházban sokkal gyakrabban tartottak ilyen könyörgő napokat, előre, naptárszerűen maghatározott napokon és rendkívüli alkalmakkor (pl. járvány, szárazság idején) egyaránt. Maguknak a kereszt járó napoknak az eredete francia földre nyúlik vissza, ahol 450 körül rendelte el a viennei püspök a várost fenyegető pestisjárvány leküzdésére. A stációs körmenetek ősét azonban még ennél is régebbi időben Rómában találjuk meg.
Stációs körmenetek
A mai négy litániás nap az Egyház ősi könyörgő stációs körmeneteinek utolsó maradványa. A régi keresztények az egyházi év folyamán többször, de különösen nagyböjt idején, összegyűltek valamelyik templomban, ez volt a gyülekező templom, az ecclesia collecta. Innen aztán a pápa s a kísérő püspökök és a papság együttesen valamelyik másik templomba vonultak; ezt hívták statio-nak. Útközben a Mindenszentek litániáját énekelték. A stációs templomban - amely mindig a Szűzanya, vagy valamelyik kiváló szent 'tiszteletére épült templom volt - történt a szentmiseáldozat bemutatása. A hívek itt úgy érezték, hogy a szent, akihez felvonultak, köztük van az eucharisztikus áldozat bemutatásakor, vagyis ők pl. nem Szent Péter bazilikájába vonultak, hanem magához Szent Péterhez. Ezeknek a stációs körmeneteiknek a nyomát látjuk ma is a misekönyvben, mikor azt olvassuk: Statio ad S. Petrum. (Stáció Szent Péternél). Így hát ma is a stációs ünnep alkalmával gondolatban elzarándokolunk az illető szent templomába és őt a szentmisén jelenlévőnek érezzük; az áldozatot bemutató hívek és a stációs szent e napon misztikus összeköttetésbe kerülnek egymással.
Vissza