Kétnyelvűség a nyelvvizsgáztatásban

Előszó

Harminc év egy intézmény életében tekintélyes idő. Kettőzötten áll ez egy olyan oktató-és vizsgáztató-központra, amilyen az Idegennyelvi Továbbképző Központ. Hiszen a laikus számára is nyilvánvaló: a nyelvtanulás és a nyelvoktatás elmélete és gyakorlata világszerte sorozatos átalakulásokon ment át az elmúlt három évtizedben, erősödve-gazdagodva a tudományos-technikai forradalom vívmányai, az informatika térfoglalása és a kommunikációs csatornák intenzív bővülése jóvoltából. Irányzatok, vezérmotívumok s divatok változtak, ami nem hagyta érintetlenül az alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, sem a nyelvpedagógia mindennapi gyakorlatát. így a nyelvtudás mérésének és értékelésének módszereit-rendszereit sem. Egy igény azonban kezdettől él a hazai nyelvvizsgáztatás területén munkálkodókban: tükröt kívánnak tartani a hazai nyelvtanulók, nyelvtanárok, tankönyvírók, módszertani kutatók és oktatáspolitikusok elé. Azért, hogy a kor támasztotta szükségletek kielégítésére alkalmas nyelvi ismereteket mind pontosabban meghatározzák, értékeljék, elsajátításukat serkentsék - ily módon kívánva visszahatni az oktatási-tanulási folyamatra, amelynek csupán kísérőjelensége a mérés, az értékelés, a vizsga - hatékonyságának igazi próbaköve azonban feltétlenül a való élet körülményei között végbemenő kommunikáció.
E kommunikáció sajátos, teljességgel soha körül nem írható szituációkban megy végbe. Jubileumi tudományos ülésszakunk fő témájaként azokat a helyzeteket részesítettük előnyben, amikor a nyelvtanuló nem kerülheti meg a kétnyelvűséget: két nyelv összefüggésében kell megoldania az eszmecserével kapcsolatos feladatokat, kielégíteni saját maga vagy mások nyelvi szükségleteit, választ adnia saját maga vagy mások kérdéseire - nem feltétlenül az állami nyelvvizsgán.
Az évforduló alkalmából hazai és külföldi kutatók tolmácsolásában összefogó nagy előadások hangzottak el az elmúlt évtizedekben megtett útról (Gáborján Lászlóné), az idegennyelvi mérés és értékelés metamorfózisairól (Bárdos Jenő), vizsgaanyagok meghatározásáról (Sybille Bolton), az angol nyelvvizsgáztatás mozgásteréről (Richárd West) valamint az orosz nyelv napjainkban átalakult szerepéről (Vitalij Kosztomarov). Reflexióik hangütésként szolgáltak öt szekció munkájához az angol, német, francia, spanyol valamint a szláv és a Magyarországon ritkán használt nyelvek területén végzett legújabb kutatási eredmények ismertetéséhez. E háromnapos tudományos ülésszak folyamán elhangzottakat írott változatban tárjuk mindazok elé, akik érdeklődését a nyelvvizsgáztatás hazai, számadatokkal alátámasztott gyakorlata s a próbatétel során elsődleges jelentőségű minőségbiztosítás mellett a kommunikáció interkulturális összetevője, európai dimenziói, szakmai és nyelvi teljesítményei egyaránt felkeltik. A modern idők szavát erősíti fel az Internet intézeti felhasználását ismertető (Szabó László) valamint a Párizsi Kereskedelmi és Iparkamara vizsgáiról a multimédia eszközeivel tartott, s kötetünkben ilyen formában ismertetett beszámoló. Vissza