Mártha és Mária

Előszó

Körülbelül másfél évvel ezelőtt a stuttgarti lelkésznek, Weitbrecht M.-nek egy munkáját küldte meg számomra egy lausanne-i könyvkereskedés. A mű czíme ez volt: Mártha és Mária, olvasmány fiatal leányok számára. Lássuk csak, mondám magamban, nem jó volna-e ezt a könyvet francziára fordítani.
Elkezdtem olvasni a kötetet: lassan, mert sok egyéb foglalkozás vette időmet igénybe, de növekedő érdeklődéssel és gyönyörűséggel. Némely lapon úgy tetszett, mintha a saját gondolataim visszhangját hallanám. Igen, mondám, ez ugyanaz, a mit harmincz év óta igyekszem az általam oktatott konfirmálandó leánykákkal megértetni.
Végére érve olvasmányomnak, kész voltam megpróbálkozni a fordítással, melyre a könyvkiadó fölszólított. Egy föltétel alatt azonban, ha a szerző beleegyezik, hogy ne szó szerint fordítsam, hanem átdolgozzam, néhol mintegy csak mintaképül használjam. A legszivesebben beleegyezett. Élve a szabadsággal, a melyet így tőle nyertem, arra igyekeztem, hogy a német író terve szerint, és szempontjából, franczia könyvet írjak. S nincs is a könyvben harmincz lap se, mely szó szerinti fordítás lenne. S mégis hiszem, hogy a stuttgarti lelkész uralkodó eszméjét egyszer sem ismertem félre, vagy hamisítottam meg.
Számíthatok-e az olvasók elnézésére? Zenei műben valószinűleg könnyebb átírni valamit, mint újat írni. De úgy érzem, hogy irodalmi munkában éppen ellenkezőleg áll a dolog. A munka tehát elég nagy volt, s a részrehajlatlan olvasók meg fogják bocsátani számtalan gyarlóságát. Az igazat megvallva, sem eredeti munkát, sem szigorúan vett átdolgozást nem nyujtok nekik. Fáradságom azonban dúsan meg volna jutalmazva, ha azt találnák, hogy jó könyvet nyujtok nekik.
Kérem Istent, használja fel e lapokat szent országának terjesztésére, különösen a fiatal leányok között.
Barde Eduard
Genf, 1896 október. Vissza