Magyar nótakincs I/1-2.

Előszó

A magyar nóta ősi termőfájának illatos színes virágaiból, ízes gyümölcseiből teliraktunk sok-sok kosárra valót, s azt most kidűtjük a nagy magyar közönség elé. Ez nemcsak azt jelenti, hogy pár ezer magyar dal kerül most közkézre. Ez a magyar népdalok, népies műdalok és énekek első nagy összefoglaló gyűjteménye. Kerek száz esztendővel ezelőtt jelent meg szerényen az első nyomtatott kis népdalgyűjtemény. E népdalok "gyüjtögetője" - mint ahogy magamagát nevezte - Bartay András Pest városának tisztviselője volt. Most száz évvel később, ismét Budapest városának egyik régi tisztviselője bocsátja közre ezt a gazdag nótakincset.
A magyar népdallamok első kéziratos gyűjtője Pálóczi Horváth Ádám, a Magyar Árion, polgári foglalkozására nézve mérnök volt. Talán nem is véletlen, hogy a magyar népdalok gyűjtésének úttörői nem a hivatásos, tanult muzsikusok voltak (pl. Erkel, Mosonyi, Thern), hanem inkább a zeneszerető közönség sorából kerültek ki. A mult század negyvenes éveiben indul meg az érdeklődés a magyar népdalgyűjtés iránt. Fogarasi János bíró és nyelvész, Travnyik János ügyvéd. Füredi Mihály operaénekes kiadványai eléggé mutatják az érdeklődést. Egressy Béni, akinek a Szózaton kívül is sok szép dala terjedt el a nép között, ugyancsak nem volt tanult zenész. De nem tartozott a magyar zeneszerzők első sorába sem Bognár Ignác, sem Mátray Gábor, bár dalszerzéssel is próbálkoztak. Színi Károly pesti tanító közelítette meg leginkább a népdalgyűjtés helyes módját és igazi feladatait. Ő volt az első, aki a dallamokat zongorakíséret nélkül adta közre. Vissza