Barcelona-Real Madrid

Előszó

Először is minden kedves olvasónknak, a labdarúgás minden [szerelmesének tudnia kell, hogy ebben a sportágban jelenleg Spanyolország válogatottja a világ- és Európa-bajnok, s hogy ennek a válogatottnak a gerincét a Real Madrid és a Barcelona játékosai alkotják. Az már csak a hab a tortán, hogy a spanyol nemzeti csapatnak a FIFA által közzétett világranglistán mutatott első helye megkérdőjelezhetetlen.
Az El Clásico nem hasonlítható egyetlen más ütközethez sem. A két klub történelme és sikerei méltán emelték ezt az összecsapást a világ labdarúgásának legnagyobb és legnépszerűbb rangadójává. Ez a mérkőzés mégsem csupán „a labdarúgás ünnepe". A háttérben olyan cseppet sem ünnepélyes dolgok húzódnak meg, mint a pénz, a politika, és az a szurkolói gyűlölet, amely kezdettől tükrözte és feltehetően még sokáig tükrözni fogja a spanyol-katalán ellentétet.
Egy Barcelona-Real Madrid örökrangadó már régen nem csak egy labdarúgó-mérkőzés, hanem sokkal több annál. Ez egy több évtizede tartó háborúskodás, amelyben a seregeket az egyik oldalon egykoron Alfredo Di Stéfano, míg a másik oldalon Kubala László vezérelte. A mai hadvezéreket pedig Cristiano Ronaldónak, illetve Lionel Messinek hívják.
Másfelől az El Clásico mindig is nemes sportvetélkedés volt, és ezt az erényét a legkeményebb politikai konfliktusok idején sem veszítette el. Puskás Ferenc annak idején a következőket fogalmazta meg a párharccal kapcsolatban: „A Madrid-Barca a legjobb, ami egy labdarúgó életében adódhat."
A Real Madrid (akkoriban még Madrid FC néven szerepelt) és a FC Barcelona első találkozójára 1902. május 13-án került sor. Ez a nevezetes mérkőzés a XIII. Alfonz király tiszteletére rendezett Koronázási Kupa (Spanyol Kupa) elődöntője volt, amelyet a katalánok nyertek meg 3: l-re. A győztes csapat góljait a klub későbbi elnöke, Gamper és Steinberg szerezték, utóbbi kétszer volt eredményes. A Madrid gólját pedig Johnson lőtte, aki később 1910 és 1920 között a klub edzőjeként is dolgozott. Vissza