Barcelona, Brussels, Budapest 2011

Előszó

Az európai szecesszió nagymesterei
Európa első nagy, közös élményét az élő, lüktető, mozgó és folytonosan változó világról egy művészeti stílus: a szecesszió (modernismo, Modern Style) fogalmazta meg, s ez az új stílus (Art Nouveau) maga volt a változás, ennek hordozója és hírnöke. A 19-20. század fordulóján gyökeresen megváltozott Európa képe. Az új közlekedési, ipari és kommunikációs technikák pillanatok alatt tették nemzetközivé a helyi kezdeményezéseket. Új nagyvárosok születtek (Barcelona, Brüsszel, Budapest) égbe nyúló épületekkel, földbe rejtett vagy vízi és légi útvonalakkal és új, a természetbe simuló városnegyedekkel. A házak kinyíltak az utcák és a parkok, a levegő és a fény felé, olykor szertelen, máskor puritán vas(beton) konstrukciók tartotta (üveg)felületekkel, hatalmas ablakokkal, portálokkal, erkélyek hullámzó íveivel és színes formákkal benépesített tetőkkel. A szecesszió korának alkotói a tehetség, a tudás és a határtalan álmok együttesét fejezték ki és örökítették meg az utókornak.
Ez az örökség a természetből, a közelmúlt felfedezéseiből, távoli kultúrákból, részben azonban Európa saját, mégis alig ismert népeinek hagyományaiból táplálkozott. A Spanyolország ipari központjává nőtt Barcelonában a katalán nép és kultúrája született újjá, az Osztrák-Magyar Monarchia magyar fővárosában, Budapesten a paraszti kultúra élő értékei adtak mintát a megújuláshoz, a függetlenné vált Belgium pedig kiépíthette fővárosát, Brüsszelt, ahol a kifinomult ízlés és gazdagság, valamint a puritán hagyományok ötvöződtek különös egységbe. A mindenütt más, mégis egyöntetűen szecessziós Európa nem tudott megöregedni és kifáradni. Megmaradt Jugendstilnek: lendületének az első világháború vetett véget. Vissza

Fülszöveg

Lechner Ödön (Pest, 1845 - Budapest, 1914), a szecesszió sajátosan magyar változatát megteremtő építész német eredetű polgári családban született. A József Polytechnikumban, majd a Berlini Építészeti Akadémián tanult. 1870-ben Pártos Gyulával tervezőirodát nyitott. Franciaországban műemlékek restaurálásán dolgozott. Historizáló, de inkább jellegzetes, színes kerámiával burkolt és díszített épületei meghatározták az Osztrák-Magyar Kiegyezés (1867) után felvirágzó városok építészetét.

Antoni Gaudí
Barcelona Antoni Gaudí (1852. június 25., Reus - 1926. június 10., Barcelona) fogadott szülővárosa, ahová tizenhat évesen érkezett, hogy tanulmányait folytassa. 1878-ban szerezte meg az építész címet, és ismerte meg Eusebi Güellt, aki a későbbiekben jelentős munkákkal bízta meg. Harmincegy évesen építette első lakóházait, és kezdte meg a munkálatokat a Sagrada Família-templomon, amelyen villamosbaleset okozta haláláig dolgozott. A Sagrada Família kriptájában talált végső nyugalomra.

Victor Horta
Victor Horta (Gent, 1861 - Brüsszel, 1947) előbb Gentben, majd 1881-1884 között Brüsszelben folytat építészeti tanulmányokat, ahol Alphonse Balat műhelyében kezd dolgozni. 1893-ban a Tassel palota építésével szerez hírnevet. Horta szakít a hagyományokkal, és olyan egyedi stílust alakít ki, amely az iparban használatos anyagok alkalmazásán, valamint az építészet és díszítés összhangján alapul, melyek hajlékony absztrakt formák játékán keresztül elválaszthatatlanul fonódnak eggyé művészetében. 1912-től a Brüsszeli Művészeti Akadémián tanít, amelynek többször is az igazgatója lesz. 1925-től a Belga Királyi Akadémia Szépművészeti Tagozatának igazgatója. 1939-től dolgozik Emlékiratain. Vissza