Mezőgazdaságunk gépesítésének kezdetei

Előszó

Részlet a könyvből:
Valahol az őstörténeti ködökben az ember egy darab meghegyezett bottal hasogatta fel a földet, hogy abba magot vethessen és kézzel szedte le a termést. A korai vaskorból, időszámításunk előtti első évezredből felásott sarló-leletek bizonyítják, hogy a Balaton-vidéken akkor már fémből mezőgazdasági szerszámok készültek. Ásót, kapát, faekén vaspapucsot már Pannónia kelta őslakói is használtak a föld megművelésére.
A Nemzeti Gazda c. folyóirat 1817-ben még arról panaszkodik, hogy a magyar mezőgazdaságban ,,egy erőtlen, nedvesség nélkül való, inkább felkartzolgatott, mint felszántott gazos földbe" történik a vetés országszerte. Ekkor még javában faekével szántott a jobbágy. Nehézekés, otromba szerszám volt az. A sárréti szamárhátú ekével hat ökör szántott, mégis alig 2 cm volt utána a barázda. Nem járt mélyebben a bihari földtúró eke vagy a tompahegyű magurai eke sem, ezek nem vágták, hanem túrták a földet. Legjobbak voltak ez idő tájt a vastalpú rohonci ekék, amelyek agyagos földön keskeny, de kissé mélyebb barázdát hagytak és a tolnai, fehérvári ekék, amelyek laza, homokos talajon sekélyen, de szélesebben fordították a földet. Öt hüvelyk (12-13 cm) volt a legmélyebb szántás, de szántottak 1-2 hüvelykre is. Csak 1930-35 körül kezdte kiszorítani a keréknélküli, lengő faekét a taligás, keréken járó vaseke. Vissza