Esküdj nekem...

Előszó

Részlet a könyvből:

"-Piros tizenhármas.
-Százhúszezer líra a piros tizenhármasra - ismételte meg unott hangon a krupié és gyakorlott mozdulattal a számra tolta a zsetonkupacot. Hosszú éjszakától elcsigázott arccal megpörgette a rulettet és útjára engedte a kis golyót.
Masszív dohányfüst ülte meg a termet. A játékosokra már kiült a hajnali fáradtság szürkesége, a hölgyek arcán elmázolódott a smink.
-Fekete tizenkettes - jelezte a krupié és besöpörte a zsetonokat.
A dús, göndör, fekete hajú férfi idegesen a hajába túrt, majd reszkető ujjakkal az előtte lévő kupac zsetont újabb számra tolta. Szeme fáradt lázzal csillogott,' izgatottan harapdálta az ajkát.
-Kétszázezer a tizenhetesre.
-Kétszázezer a fekete tizenhetesre - visszhangzott fakó hangon a krupié és az ördögi kerék forogni, a kis golyócska pörögni kezdett. Súlyos csend ülte meg az asztalt.
-Piros harmincnégy - hangzott az asztal végéből és decensen surrogott a kis lapát.
-Uram, talán elég lesz mára - fogta meg egy elegáns, fekete szmokingos úr a férfi vállát.
-Igen, én is azt hiszem, túl sokat veszítettem .- hajította vállára világos zakóját a göndörhajú fiatalember.
-Engedje meg, hogy átnyújtsam önnek ezt a bónt. A kasszában felvehet érte tízezer lírát, a buszjegyre a városig elég lesz. S ha siet, még eléri az utolsó buszt - dugott a férfi kezébe egy zöldes papírlapot tapintatosan a casino felügyelője.
Luigi Moradono, a Moradono és Társai Gépkocsikölcsönző és Kereskedő Cég tulajdonosa és egyben hivatalnoka kilépett a Lido szálló casinójából." Vissza