Egy őrült szigete

Előszó

Részlet a könyvből:

"...De Prospero herceg boldog volt, bátor és okos. Amikor országai már félig elnéptelenedtek, udvarából kiválasztott ezer egészséges és gondtalan barátot - lovagot és hölgyet egyaránt, és velük együtt visszavonult egyik általa épített apátságának mélységes magányába..."
Samantha egy laopárdbőrön feküdt a nyitott kandalló előtt, amelyben égett a "hideg tűz". Az éjszaka meleg és nedves volt, de a "hideg tűz" - ilyet a filmeken látni - mégis égett a kandallóban. Ez valami különös hangulatot kölcsönzött a hatalmas, kosárlabdapálya nagyságú szalonnak.
Csak egy fürdőruhát viselt. Sűrű, fekete haja leomlott a vállára, meztelen hátára és közrefogta a pompás, gazdag kötésű könyvet, amelyet kezében tartott: Edgar Poe novelláinak százéves kötetét. Samantha az oldalára feküdt, kinyújtózott és ásított.
- Meghalunk az unalomtól, ha valaki ki nem talál valamit...
Eddy Moreno kényelmesebb pózt vett fel a mély fotelban. Kimonója kinyílt és előbukkant férfias, szőrös mellkasa.
- Meglehet, ha kint lenne a "vörös halál" ... Meglehet, mondom...
- Úgy gondolod, érdekesebb lenne? - nézett rá a vörös hajú Pamela Harper, aki a fényűző perzsaszőnyegen ült. Meztelen lábát kinyújtotta és fejét nekitámasztotta a másik fotelnak.
Tizennégyen voltak. Mindannyian nagyon gazdag családokból származtak, az Egyesült Államok különböző pontjairól. Barátkoztak egymással, együtt nyaraltak, illetve télen együtt síeltek, általában Európában.
Ezen a nyáron Miamiban, Richardsonék hatalmas villájában több gazdag örökös gyűlt össze, mint bármikor. Nagyrészt már szolidan dolgozgattak apjuk cégeinél.
George Richardson alacsony, barna bőrű fiatalember volt. Tekintete átható volt, tipikus sovány arcával és fekete, göndör, fényes hajával igazi calabriai vagy szicíliai benyomását keltette. Beszélték, hogy igazi neve tulajdonképpen Giacomo Ricci, a nagyapja után, aki mesésen meggazdagodott az alkoholtilalom idején. Vissza