Barátság, kölcsönösség, együttműködés

Előszó

Történelmünk során először van olyan szövetségesünk és barátunk, aki országunk függetlenségének, biztonságának megbízható támasza. Ez a barátság nekünk mindenekelőtt békét, a nemzetközi küzdőtéren magabiztosságot jelent, és biztonságot jelent gazdaságunk működéséhez is. 1948. február tizennyolcadika a magyar és a szovjet nép történelmi barátságának jelentős állomása. A felszabadító Szovjetunió, aki sokoldalú gazdasági, politikai és diplomáciai támogatásával addig is hathatósan járult hozzá a magyar népi demokrácia szárnybontogatásához, ezen a napon szerződésben is kinyilvánította: baráti jobbot nyújt az új világ megteremtésén fáradozó magyar népnek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel a barátság, a függetlenség, az állami szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvi alapjára helyezték a két ország sokoldalú állami, politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatait. A szerződés ténye megkötésének pillanatában bizonyította jellegét. Biztatást, bátorítást sugallt a demokrácia és a haladás erőinek itthon, tekintélyt a nagyvilágban. Az új, független és demokratikus Magyarország első nemzetközi elismerését jelentette, lehetőséget, hogy a szabad népek nagy családjában szuverén államként kapcsolódjunk a világ vérkeringésébe. A szerződés nyomán kölcsönös segítségnyújtás, a mindkét állam fejődését előmozdító gazdasági, kulturális együttműködés, a béke megszilárdítására, megőrzésére való folytonos törekvés bontakozott ki és valósult meg az elmúlt négy évtizedben. A mindkét nép érdekei szerint való együttműködés eredményei késztették 1967-ben - még a szerződés lejárta előtt - a Magyar Népköztársaság Kormányát, hogy kezdeményezze a szerződés megújítását. Vissza