"Barátja, Kossuth"

Előszó

Részlet:
"Kossuth születésekor Magyarország társadalma szinte teljesen mozdulatlan volt. A lakosság 90%-át továbbra is a politikai érdekképviselet nélküli jobbágyság alkotta. A jobbágyok kezelésében lévő úrbéres földek tovább aprózódtak. Egyre csökkent az egész telekkel rendelkező jobbágyok aránya. Az úrbéres földdel nem rendelkező zsellérek sem voltak azonban teljesen föld nélküliek. A zsellérek kezelésében lévő irtványföldek mennyisége sokszor meghaladta egy-egy község jobbágytelkeinek teljes mennyiségét. A jobbágyság fizette a földesúri, egyházi és állami adókat, őt terhelte a megyei úthálózat fenntartása csakúgy, mint a katonaság beszállásolásának költsége. A francia háborúk jelentette gazdasági felfutásból csupán a tehetősebb községek, mezővárosok részesültek. Ezek egy részének még arra is futotta, hogy megváltsa magát földesurától, s immáron szabad településként élje tovább életét.
Az ország polgársága szintén erősen feudális jellegű volt. Kisebbik része a szabad királyi városokban élt, ám az itt lakóknak csupán töredéke vett részt a város irányításában. A polgárság nagyobb részét a földesúri vagy egyházi függésben élő mezővárosi lakosság alkotta. E két csoport főleg mezőgazdasági tevékenységből élt. A városok céhes ipara nem volt képes megtermelni az ország lakossága számára szükséges iparcikkeket sem. Az új, polgári értékrendet képviselték a nagy számban betelepülő zsidó kereskedők és iparűzők. Összességében a városi polgárság legalább annyira érdekelt volt a feudális rendszer fenntartásában, mint megváltoztatásában.
A politikai hatalom birtokában lévő nemesség a lakosság kb. 5%-át alkotta, de a földbirtokok összesen 90%-ával rendelkezett. A csúcson a több tízezer holddal rendelkező, kb. 200 családból álló főnemesség állt, őket követte a valamivel népesebb középnemesség. Az alsó réteget alkotó kisnemesség életmódja és vagyoni állapota szinte alig különbözött a jobbágyságétól; csupán nemesi kiváltságai révén különült el tőle.
Magyarország ekkor a Habsburg Birodalom részét képezte, az osztrák tartományokkal, Cseh- és Morvaországgal, Dalmáciával, Lombardiával és Venetóval, valamint Galíciával együtt. Azonban ezekkel ellentétben, a törvények értelmében független ország volt, amelyet nem lehetett más tartományok módjára, csupán saját törvényei szerint kormányozni. Az országnak saját országgyűlése volt, amelyen a rendek képviselői vehettek részt. A rendek közé tartoztak a köznemesség, a főnemesség (bárók, grófok, hercegek), az egyházi rend, valamint a polgárság. Testületi jogokkal rendelkeztek még a szabad kerületek lakosai is.
A rendi állam működése az uralkodó és a rendek közös törvényhozására és hatalomgyakorlására épült. Az országgyűlést az uralkodó hívta össze, rekesztette be, oszlatta fel; ő is tett előterjesztéseket, amelyeket a rendek megtárgyaltak, s ha megszavazták azokat, az uralkodó szentesítette őket, s ezáltal törvénnyé váltak. Az ország igazgatását a központi hivatalok és kormányszékek (Helytartótanács, Kancellária, Kamara) látták el, amelyek csak áttételesen függtek a rendektől. Gyakorlatilag azonban az országra vonatkozó politikai döntések nem az országgyűléseken és a magyar kormányhivatalokban, hanem a birodalmi igazgatás bécsi központjaiban születtek. A helyi igazgatás a törvényhatóságok (megyék, szabad kerületek, szabad királyi városok) feladata volt, amelyek éppen ezért a rendiség szilárd bástyái voltak." Vissza