Baráti szövetségben

Előszó

A Szovjetunióhoz való viszony a magyar történelem központi kérdése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta. A választ mindig osztályalapon fogalmazták meg, a gyakorlatot az osztályérdekek alakították ki. A dolgozó osztályok reménykedve üdvözölték a lenini forradalmat, és követendő példának tekintették. A forradalmárok, a magyar kommunisták mindenkor a magyar-szovjet barátság képviselői, hűséges hirdetői és megvalósítói voltak. De a magyar-szovjet államközi kapcsolatok alakítása hosszú évekig nem tőlük függött. Az államközi kapcsolatokat mindig az uralmon levő osztály céljai, törekvései határozzák meg, s így negyedszázadon át az ellenséges uszítás, a háborús fenyegetés volt a hivatalos horthysta politika a Szovjetunió irányában. Ez a politika végül is odaláncolta az országot a fasiszta hatalmakhoz, a Szovjetunió elleni háborúhoz, s ez a magyar nép tragédiájához vezetett 1941 és 1944 között.
A Szovjetunió, internacionalista politikájához híven, a második világháborúban aratott győzelmével felszabadította népünket is. A felszabadulással élni tudó magyar forradalmi munkásosztály és kommunista pártja harcának eredményeképpen újjászületett a nemzet, s hatalomra került a nép. Ezzel együtt változott meg a magyar külpolitika is. Ezt a folyamatot zárta le és nyitott új szakaszt az 1948. február 18-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között... Vissza