A magyar művelődés Kikindán

Előszó

A kikindai „Egység" művelődési egyesület ötven éves fennállása adta azt az ötletet, hogy, a meglevő lehetőségek között, szóljunk néhány szót a kikindai magyar művelődési élet előzményeiről. Ne értsük félre a kezdeményezést, nem holmiféle „gyökér" keresésről van szó, hisz erre nincs semmilyen szükség. Történelmi tény a magyarság ittléte legalább pár évszázaddal visszamenőleg. Itt elsősorban a polgári kultúra kialakulásáról lesz szó. Természetesen e kultúra megjelenése egybefonódik a polgári társadalom megjelenésével, ez pedig az XIX. század második fele, vagyis az 1848-as európai forradalom utáni időszak. A malomipar, a tégla és cserép ipari gyártása, nagy mezőgazdasági birtokok létesítése, gimnázium és más szakiskolák teremtették meg a kikindai polgárságot. A nagygazdák, gyártulajdonosok, kisiparosok, kereskedők, középiskolai tanárok a társadalomban elfoglalt helyük alapján egy bizonyos fokú műveltségi igénnyel is rendelkeztek. Mint ahogy ez általában minden kialakulófélben lévő társadalomra vonatkozik, az igény, kezdetben, nem volt valami magas fokú.
Mivel a Kikindáról írt és eddig megjelent írásokban, könyvekben, monográfiákban nem találtam egy összefogó ismertetést a Kikindán élő magyarok művelődési életéről megkísérlem, hogy a rendelkezésemre álló idő és anyagok alapján ezt röviden bemutassam. A kísérlet nem kis akadályokba ütközött (itt elsősorban a fellelhető forrásokra gondolok). Levéltári kutatások évekre elhúzódnának a könnyebben hozzáférhető anyag (sajtó) pedig eléggé foghíjas. így az 1918-ig terjedő időszakot elsősorban a „Felső Torontál", „Kikindai közlöny", „Közérdek", „Bánát" című hetilapokból vett cikkekből, írásokból kísérlem bemutatni. Ez a tény késztetett arra is, hogy egy rövid fejezetben szóljak e lapok életéről is néhány szót.
Kezdem tehát azzal, hogy a kikindai magyar művelődési élet tulajdonképpen nem 1945-ben kezdődött. Vissza