Vergődés

Fülszöveg

AZ UTÓBBI ESZTENDŐKBEN - nemcsak nálunk hanem a kontinens nem egy országában, egyre több olyan mű jelenik meg a könyvkirakatokban, amelynek egyenesen kimondott célja a fölfedezői szándék: egy kor szellemi termésének felidézése, újraértékelése. Vagy - szerényebben - adalékgyűjtés ahhoz, hogy a századfordulóban, utána pedig a két háború között elrohanó viharos években mit is végeztek szellemi, művészeti életünkben azok, akik valahol a lövészárkokban vesztek el, vagy a háború gyötrelmeiből magukkal hozott gyilkos kór vitte el őket idő előtt a pusztulásba. Ennek a nemes cselekedetnek ilyen megértő megfogalmazásával kell útjára bocsátanunk Baranyiné Markov Zlata VERGŐDÉS című könyvét, amely ugyan intim vallomásnak készült, de számunkra sokkal több, mint egy művésznő sokáig, nagyon sokáig magában hordozott reminiszcenciája. Amikor kezébe vette a tollat, érezzük: nehéz és küzdelmes szerepre vállalkozott. Az alkotóművész a kutató szerepére, a szobrászművésznő az író szerepére, hogy véső helyett tollat vett a kezébe, hogy felvázolja, akár töredékekben is megörökítse azt, ami egy viharos és válságokkal teli életű ember életéből megörökíthető: a mindent menthetetlenül elnyelő feledéstől megmenthető. Farkas Béla festőművész élete ma is, holnap is izgató téma, mert életútját több ismeretlenség fedi, mint amennyit a nálunk és a külföldön megmaradt képeiből kiolvashatunk. Igaz, hogy művei - akár olajképeit, akár pasztelljeit nézzük - a szemünk előtt lejátszódó drámai történeteket mondanak el, de mindezeken túl a néző, a befogadó, aki töredékekben ismeri tragikus életét, többet szeretne tudni róla, hiszen egy elkövetkező nagy képzőművészeti korszak merész hangú előhírnöke volt. Ennek a kis könyvnek másik felbecsülhetetlen értékű adaléka az, hogy a művésznő összegyűjtötte és itt közli Farkas Béla birodalmi hagyatékait. Jóllehet a képzőművészről szólva nem beszélhetünk »íróról«, de az, amit tárcáiban, naplójegyzeteiben, vallomásaiban ránk hagyott, fölbecsülhetetlen érték, mert egy éles szemű, nagyszerű meglátású kortárs jegyezte fel azokat a jelenségeket, amelyek az akkori társadalmi viszonyok között, a művészeti berkekben, műtermekben, szerkesztőségekben, csapszékekben úgy kísérték a műveit hóna alatt hordozó és krajcárokért árusító földhözragadt és ámokfutásba taszított művészt, mint előtte egy emberöltővel Párizsban a műveit egykét frankért árusító Modiglianit, akinek vergődése és tragikus halála is annyira Farkas Béláéhoz hasonlatos. Vissza