Ködsirató (dedikált példány)

Fülszöveg

Egy költőnő születésnapját dicsérő cikkben olvastam, hogy a mai, új költészet és irodalom nem vágyik szellemtörténetünk tárgyilagos és hiteles lét-örökségére, hogy „egyfajta közösségi, elkötelezett, képviseleti beszédmódot és váteszi magatartást elutasítva, az élőbeszédhez közelítő hangú, tárgyilagosabb, személyesebb költői nyelvben leltük örömünket". Hát most megkaptad Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, és mind, ti utánuk következők. Boldog világ! Elbutított ifjúság, számítógép-ernyőhöz ragadt ezerszer harminc légyszemű ifjúság! Én most újraolvastam Bárányi Ferenc műveit, és sehol nem látom a <fönti elidegenedést (de a világlírában sem!), nem látok váteszi - magatartást, képviseleti beszédmódot, csak igazi jó verseket látok, szép és emberi költészetet, szerelmet, örömöt, vágyódást, hűséget az elesettekhez, tisztességet az emberségben és semmi cinizmust, hülyülést, balficamosságot, csak ámulatot látok, a világ összlétének örömét és gyászsúlyát, a megmaradás-vágyat, a haláltudat kegyetlen kegyelmét, az embertudat emberkötelességét olvasom, a hűséget a hűségesekhez. Legyen ennyi is elég ezen az angyal-előtti, ördögtelen ünnepen! Dolgozz még, ne hagyd magad és ne legyen hajnalod sose keserű, mint a csalánlevél-tea, amit lázunkra főzött anyánk. Az áldott szegény Mama, Vivát Barátom! Vivát, Bárányi! Vissza