Baranyai Levente

Előszó

Festészeti koncepciójának fő jellemzője egy sajátos nézőpont következetes alkalmazása. Ez a madártávlat, ami a legtöbb munkáján megjelenik. A mindent fölülről való láttatásnak nemcsak utalásrendszere, de indíttatása is sajátos. Megtagadja ugyanis a festészeti tradíció azon kiindulópontját, miszerint a valóság reprezentációjára törekvő művésznek olyan nézőpontot kell választania, amit a képének nézője is ismer, tapasztal. A látványon alapuló festészetben csak ennek alapján érhető el bármiféle hatás vagy mondanivaló, mert így lehet képes a munkát szemlélő annak tartalmának leolvasására.
Akkor azonban, ha a művész a látószöget radikálisan megemeli, önkéntelenül is a légifelvételeket és a levelezőlapok panorámaképeit juttatja eszünkbe. Baranyai Levente képei azonban ezektől megfestettségük miatt merőben eltérnek. A fotó említett műfaja objektív, dokumentáló viszont feltételez készítőjéről, hiszen célja sem más általábn, mint a térképészet vagy a turizmus igényeinek kiszolgálása. E fényképek érzelmek kiváltására, hangulat megjelenítésére, vagy akár gondolatok ébresztésére csak ritkán alkalmasak. De ha egy művész választja ezt a nézőpontot tájak és városok megfestésére, akkor azt az érzetet kelti bennünk, mintha e helyszínekről pusztán mint tényekről kívánna szólni, amelyeket valamilyen általunk meg nem tudható okból jelöl ki. Munkái azonban ennél többet jelentenek, mert a látvány objektivitása és a megfestés szubjektivitása közötti határon állnak. Vastagon viszi fel a vászonra az anyagot, a kép részleteit elnagyolja, így azok közelről szemlélve non-figuratív foltok csupán, amik messziről nézve állnak össze tudatunkban egy valós kép részeivé. Egyedi szemlélete a kortárs művészet e hagyományos műfajának elméleti hátterére is hatással van. Vissza