Előszó
Úgy látszik, minden intézménynek megvan a maga hőskora. A Baranya megyei Kórház utóbbi két és fél éve volt ilyen. Egy öreg, elhasználódott, megrongálódott állapotban levő klinikaépületben kezdte el...
Tovább
Előszó
Úgy látszik, minden intézménynek megvan a maga hőskora. A Baranya megyei Kórház utóbbi két és fél éve volt ilyen. Egy öreg, elhasználódott, megrongálódott állapotban levő klinikaépületben kezdte el működését s már kezdetben olyan magas követelményekkel, amilyeneknek megfelelni szinte, a lehetetlenség határán mozgott.
Nagyon hiányos műszerezettség, tatarozás, rekonstrukció mellett azonnal, szinte teljes kapacitással kellett indulnia az Emberért. És emberek: orvosok, ápolók erejüket meghaladó munkával igyekeztek pótolni a technikai hiányosságokat. Gyógyítottak és építettek egyszerre. Kezük alatt a beteg csak biztonságot, nyugalmat, bizalmat érzett.
A hivatástudat és hivatásszeretet még ennél is többre volt képes. A mindennapi, "hétköznapi" kötelességen túl tudományos kutató munka is folyt. Mikor? Hogyan? Milyen erőből? Laikus számára ez rejtély. De bizonyságul itt van ez a dokumentumkötet: a Baranya megyei Kórház I. Évkönyve.
A legnehezebb idők vége felé járunk. Elkészült a szülészeti, nőgyógyászati osztály. Befejezés előtt áll a saját konyha. Az orvosok munkája azonban nem csökkent. A javuló körülmények közepette máris érnek a tervek új tudományos kutatási feladatok megoldására. S a gyógyító, kutatómunka mellett még az orvosképzésben is segítséget nyújtanak.
Az a véleményünk, hogy e kötet szerzői munkájukkal nemcsak nevelnek, oktatnak, hanem az új orvosgenerációnak példát is mutatnak emberségből, hivatásszeretetből. Reméljük, az Évkönyv első száma kezdete lesz egy gazdag évkönyv sorozatnak.
Ehhez a jó munka örömét és jó egészséget kívánunk a szerzőkollektívának.
Pécs, 1969. március 1.
PALKÓ SÁNDOR, a Baranya megyei Tanács VB elnöke
Vissza