Város, esti fényben (dedikált példány)

Fülszöveg

1968-ban jelent meg először Bárány Tamás Város esti fényben című könyve. A tartalmában és formájában egyaránt újszerű munka nagy sikert aratott, a kritika osztatlan elismeréssel fogadta, rövid idő alatt elfogyott. Bárány regénynek és szociográfiának, fikciónak és riportnak újszerű ötvözetét teremtette meg ebben a könyvben. Főhőse, az író, egy képzeletbeli városba, Fűzfőpatonára látogat, annak életével, lakóival ismerkedik, s közben maga is megváltoztatja véleményét a szocialista átalakulás problémáiról, az irodalom feladatairól: ez a gazdag anyag adja könyvének tárgyát és keretét.
"Amikor e könyv terve először felmerült bennem, Le Sage sánta ördöge jutott eszembe - vallja a Város esti fényben íróhőse. - Valami hasonlót szerettem volna írni. Egy sánta ördög, aki felemeli a házak födelét, és bekukkant a lakások mélyébe, hogy ellesse az emberek titkait... Csakhogy az ilyesmi felette kockázatos vállalkozás: könnyen bélyegzik utánzásnak. Nem volt hát más, mint egyszerűbben, a valósághoz hívebben, tulajdon tapasztalataim alapján kezdenem ezt a könyvet Fűzfőpatonáról.
Hogyan él ma egy ilyen par excellence szocialista város, újfajta közössége: ez a probléma izgat most már esztendők óta. Hiszen egy ilyen új település élete (és sok van belőlük országszerte) egy kissé előképe a jövőnek; afféle előleg, mutató a megvalósult szocializmusból, a holnap társadalmából - tehát a jövendő Magyarországból.
Hadd hangsúlyozzam a legelején: nem megfogható, telekkönyvileg igazolható, perrendtartásszerűen lenyomozható valóságról írok. Két-három évtizede divat volt filmek, regények előtt feltüntetni az óvatos védekezést: "E mű szereplői kitalált alakok, pusztán az írói fantázia szülöttei, s ha valakire hasonlítanak, az a véletlen műve."
Valami ilyes fenntartással szeretném én is kezdeni, hiszen egyetlen fűzfőpatonai ismerősömmel sem akarok konfliktusba keveredni. Amiről beszélek, nem személyes, inkább társadalmi gond. Ebben az országban esztendők óta épül valami, ami a jövőnek épül - s mert a terhe emberek vállán nyugszik, tőlük is függ, milyen épületet emelnek a jövendő kapujába."
Bárány Tamás 1922-ben született Budapesten. Már tizenöt éves korában megjelent egy verseskötete, s ezt még kettő követte. Igazi területe azonban nem a líra, hanem a prózaírás. Első regénye 1943-ban jelent meg; első sikerét 1947-ben És megindulnak a hegyek című kisregényével aratta.
Sokoldalú író. Regényei kitűnő, egyéni hangú elbeszélőre vallanak, aki előszeretettel ír napjaink kérdéseiről, és mindig telibe talál jellemeivel, konfliktusaival. (Csigalépcső - film is készült belőle -, Űzött vad íratlan törvény.) számos rádiódarabot, televízióműsort írt, s bemutatták hat színművét (A második kakasszó, 1958.) Vissza