Bárány és holló

Fülszöveg

Egy Baranya megyei kis faluban, Berkesden születtem 1928. július 2-án. Pécsett végeztem tanítóképzőt. 1948-tól 1974-ig a Pécsi Kisegítő és Foglalkoztató Intézetben dolgoztam. Jelenleg rokkantsági nyugdíjban vagyok.
Édesapám falvakban tanított. A Jakabhegy lábát ölelő Cserkút - ahonnét naponta gyalog, kerékpáron vagy vonaton igyekeztem Pécsre - házaival, földet művelő, bányába siető lakóival, madarakkal teli erdőivel, bokrokkal szegélyezett patakjaival, sziklák közt zuhogó szeleivel a költészet lehetőségét ajándékozta nekem. Sohasem feledhető élmények fészkévé vált a táj. A természettel kötött barátságom tanúja lett az otthon.
Pécs, az enyhet adó, a családot gyarapító és összefogó, az elhagyhatatlan város, befogadott. Napilapja, a Dunántúli Napló, jelentette meg először írásaimat, majd a Jelenkor. Azóta az országos napilapok, irodalmi és művészeti folyóiratok is munkatársukként becsülnek. Közösségbe, emberközelbe vágyom. Szólni kívánok mindenkihez.
A realizmus jegyében fogant képek és a lélek homályából kivilágló szürrealista látomások egyedi ötvözetét teremti meg Galambosi László sajátos költészetében, hiszen a népmesék és mítoszok, valamint a régvolt korok világába visz el velük bennünket; ez az ő szinte kizárólagos birodalma. Amíg jeles költőtársai művészetében mindez a modern életérzés kiegészítő, illetve megelevenítő kelléke, Galambosi verseiben fordított a helyzet: a költészetébe beszüremlő valóság a színes háttér, ahol az érzelmek, hangulatok, a mesék és mítoszok egymásra ható és egymást folytonosan járó mesekútja, árad, csobog, zeng; új és új tájait mesélve el világának, ahol elsődleges a zsongító dal és az áttetsző, egyszerű szépség.
A Bárány és holló ötödik önálló verseskötete a költőnek. Dalai, versei mellett tartalmazza egy hosszabb költeményét is, Janus Pannonius monológját, amelyet első nagy költőnk halálának ötszázadik évfordulójára írt. A költemény - egyben a kötete címadója - a haldokló Janus Pannonius látomásait eleveníti meg, illetve ebben a keretben villantja fel életútjának fontosabb állomásait.
Eddig megjelent verseskötetei: Lengő fényhidak (Közös kötet Bertók Lászlóval és Makay Idával. Jelenkor-Magvető, 1964), Sárkányok és tűzfák (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967), A Kőliliom vára (Szigetvári Járási Tanács kiadványa, 1970), A láng örömei (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972), Az irgalom ágai (Magvető Könyvkiadó, 1974). A Kőliliom vára című verse az országos Zrínyi-emlékpályázaton, a jelenlegi kötet címadó verse, a Bárány és holló pedig az országos Janus Pannonius emlékpályázaton díjat nyert. Vissza