Előszó
Részlet:
"-Sokáig kell még várnom?
Csend. Semmi válasz.
A rúzs finom íve megmerevül az ajkakon, de csak egy pillanatra; aztán sietve, mintha az elveszett időt akarná pótolni, kígyózik tovább....
Tovább
Előszó
Részlet:
"-Sokáig kell még várnom?
Csend. Semmi válasz.
A rúzs finom íve megmerevül az ajkakon, de csak egy pillanatra; aztán sietve, mintha az elveszett időt akarná pótolni, kígyózik tovább.
"Biztosan süket!" gondolta Filip Anton; és irattáskájából egy folyóiratot vett elő.
A titkárnő újabb kérdést várt. De mikor észrevette, hogy a férfi befészkelte magát a pamlagon és elmélyedt az olvasásban, a szeme sarkából gyorsan rápillantott: a folyóirat felett - fiatal, tiszta homlok, talán túl magas is a korai kopaszság miatt. Haja - talán gesztenyeszín, talán szőke.
"Vajon kék a szeme vagy barna?" tűnődött a kíváncsi titkárnő. "Itt ül az irodában egy kerek órája és még ennyit se vettem észre rajta!"
Általában ki volt ábrándulva: "Cipője - pontra, harisnyája - pontra, ruhája - pontra, inge - pontra, gallérja gyűrött, - nyakkendője nincs."
Mit sem törődve az érdeklődéssel, amit keltett, Filip gyorsan, figyelmesen olvasott, egyenként morzsolva a szavakat, mint a diákok a vizsgát megelőző napon. Időnként ceruzával aláhúzogatott valamit.
"Tuskó!" csúfolta magában a titkárnő duzzogva, és ajkát nemtetszéssel tele fintorba csücsörítve, felfegyverkezett egy púderpamaccsal és orrát a tükörnek irányította."
Vissza