Barabás Miklós akvarelljei

Előszó

Barabás Miklós a magyar művészet egyik meghatározó mestere, neve Munkácsy Mihályé után talán a legismertebb. Mégis alkotásainak értékelése az elmúlt évtizedek kritikáiban - már amennyiben foglalkoztak vele - bizonyos fokig ellentmondásos. Afféle "kötelező olvasmánnyá", megsüvegelendő klasszikussá vált, akinek kellő tisztelettel adózunk ugyan, de odafigyelni rá már nem érdemes, vizuális élményt, netán izgalmat a modern kor emberének nem nyújthat. Nem feladatunk most annak a mélyreható esztétikai kérdésnek az elemzése vajon mi lehet a 20. századi műbarát viszonya a Barabás által is képviselt 19. századi akademizmushoz, biedermeierhez, vagy romantikához. Szándékunk inkább Barabás - és rajta keresztül kora művészetének jobb megismerését elősegíteni. Barabásnak erre szüksége is van, mert bár furcsán hangzik, az óriási életműhöz képest elenyészően kevés alkotása közismert. Igaz, ezek a képek az elmúlt század alatt szervesen beépültek a magyar művészet alapművei közé, de a teljes oeuvre feldolgozása késik, vagy már lehetetlen is, és a 20. századi közönség nagyszabású, önálló tárlatot sem láthatott tőle. Két gyűjteményes kiállítását még a boldog emlékezetű Országos Magyar Képzőművészeti Társulat rendezte. Az elsőt a festő működésének félszázados jubileuma alkalmából 1878-ban a régi Műcsarnok termeiben a Sugár úton 398 művel. Az egyetlen történeti szempontokat is alkalmazó tárlatot Hoffmann Edit rendezte a Szépművészeti Múzeumban 1925-ben, mely Barabás grafikáiból adott válogatást. A tárlatok gerincét minden alkalommal a mester saját gyűjteménye képezte, aki műveinek egy részét - igen jellegzetes, kiemelkedő darabokkal - hét évtizeden keresztül jól dokumentálva megőrizte. E művek java része 1903-ban a család gondoskodása révén a Szépművészeti Múzeumba került. Itt Hoffmann Edit foglalkozott velük nagy gonddal, szép lapokkal gyarapítva tovább a kollekciót. A következő évtizedek kül- és belföldi bemutatóin mindig szerepelt Barabás néhány sikerdarabja, a legtöbb és legkvalitásosabb 1937/38-ban a Műcsarnok hírneves biedermeier kiállításán. Ezen túl 1948 októberében Rózsa Miklós szalonjában rendezték meg kisebb jelentőségű emlékkiállítását.
A Magyar Nemzeti Galéria - a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményének "örököse" - most hét évtized múltán vállalkozik arra, hogy Barabás Miklós legszebb akvarelljeiből egy gazdag válogatást mutasson be. Időszerűségének több indoka is van: elsősorban az, hogy e kiállítással kívánunk megemlékezni a mester születésének 175. évfordulójáról. Egyébként is változik a múlt század felé tekintő érdeklődés, elfogulatlanul és türelmesebben fordulunk eddig elhanyagolt értékeink felé. Rajzművészetünk értékteremtői közül is kimagaslik Barabás, aki nemcsak a 19. század, de az egész magyar művészet nagy akvarellistája. Vissza