Bányászszív és bányászököl

Előszó

Régi tartozást ró le Tatabánya városa a kezünkben lévő könyv kiadásával.
Bár emléktáblák, utcák, bányászszállók jelzik szerte a városban és aknaüzemekben, hogy Golub Rudolfnak, Tóth Bucsoki Istvánnak, Bugyács Imrének, Nedermann Ferencnek, Neuschl Lászlónak és a tatabányai munkásmozgalom megannyi hősének és vértanújának emléke kitörölhetetlenül él szívünkben, mégis önfeláldozó harcaikról, hősi halálukról eddig nem olvashattunk tudományos módszerrel és történelmi hitelességgel megírt művet.
Eddig ha fel is merült egy ilyen könyv kiadásának gondolata, az állandóan sürgető gazdasági, termelési, városfejlesztési feladatok és gondok, melyek jóval nagyobb mértekben jelentkeztek nálunk, mint bármelyik más városban, háttérbe szorították egy ilyen mű megjelenését.
Őszinte örömet jelent számunkra, hogy most kiadhatjuk a párt által életrehívott tatabányai gimnázium volt tanárának: Bárdos László Istvánnak okmányok, dokumentumok, újságok stb, felhasználásával írt könyvét. A szerző állításai igazak és meggyőzőek, hiszen ha a bányászok nyomoráról, sztrájkjairól ír, bizonyításképpen korabeli csendőrségi jelentéseket, főszolgabírói átiratokat, klerikális újságcikkeket idéz. Ez a módszer eredményezi azt, hogy a szerzőnek olyan megállapításait is nyugodtan elfogadhatjuk, amelyekről eddig nemigen tudtunk. Így például, hogy a tatai szénmedencében a bányanyitást követő második esztendőben már sztrájkoltak a bányászok, hogy Tatabányán, 1917-ben tört ki az első magyarországi háborúellenes sztrájk; hogy Tatabányán a harmincas évek elején jól szervezett és messzeágazó illegális kommunista mozgalom bontakozott ki, amelyik szoros kapcsolatban állott a fővárossal; hogy bányászasszonyaink proletáröntudatát számos szavahihető dokumentum is bizonyítja stb. Vissza