Elektronikus áramkörök II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az eddigiekben erősítő fokozatok kis és nagyjelű dinamikus üzemmódjának tulajdonságait vizsgáltuk. A vizsgálataink érvényességét - számítástechnikai egyszerűsítés érdekében - időben "lassan" változó jelekre korlátoztuk. A jel változási sebességét azzal a megkötéssel maximáltuk, hogy vizsgálataink szempontjából a tranzisztorokat és elektroncsöveket tisztán valós elemekből felépített lineáris helyettesítő képpel jellemeztük. Igen lényeges megvizsgálni, miképpen módosulnak eredményeink abban az esetben, ha az előbbi feltételek nem teljesülnek? Másképpen fogalmazva, a vezérlő jel változási sebességének milyen konkrét számszerű korlátozása szükséges ahhoz, hogy az erősítő fokozatot tisztán valós elemekkel, előírt pontossággal jellemezhessük? A nagyjelű fokozatok vizsgálatánál láttuk, hogy az elemek nem lineáris tulajdonságainak az ideális kisjelű üzemmódhoz képesti eltéréseit számszerűen csak akkor tudjuk értékelni, ha konkrét vezérlő jelet választunk. Az erősítő nem lineáris tulajdonságai hatására fellépő "nonlineáris torzítás" mértéke és jellege a választott vizsgáló jel alakjától is függ. Méréstechnikailag és számítástechnikailag is célszerű vizsgáló jelként szinuszos periodikus függvényt választani. A nagyjelű fokozat jellemzőit ezzel az idealizált vezérlő jellel határoztuk meg, bár a valóságos üzemben az erősítőt többnyire nem szinuszos, sőt nem is feltétlenül periodikus jel vezérli." Vissza