Tarotversek

Előszó

Kedves olvasók!
Elöljáróban szeretnék néhány szót ejteni e könyv keletkezéséről, de aki türelmetlen, nyugodtan a tarotversekhez lapozhat a 45. oldalra. Tanárként gyakran játszom "Fordítsd és hajts összébb". Ez egy roppant egyszerű játék, mindössze egy tiszta papírlapra, egy tollra és néhány diákra van szükség hozzá, akik körbeülnek egy asztalt. A tanár felír egy mondatot a lap tetejére, a diákok pedig körbeadják, miután magyarról angolra vagy angolról magyarra fordították a mondatot. Azonban mielőtt átadnák a következő diáknak a fordításukat, behajtják a lapot úgy, hogy az előző mondatokat ne lehessen elolvasni. Miután a papír körbeért, elérkezett az ideje az eredeti és az utolsó mondat összehasonlításának. Feltéve, hogy elég nagy csoport játszi - legalább négy diák az üzenet rendszerint annyira eltorzul az ismételt fordítások során, hogy az utolsó diák szavai már alig emlékeztetnek az eredeti mondatéra.
Egy nap támadt egy remek ötletem, miszerint művészeti síkra lehetne terelni ezt a játékot. Egy festményt nézve, egy verset olvasva, vagy zenehallgatás közben olyan benyomások érik a lelkünket, melyek később visszatükrözhetők a külvilágba. De hogy lehet lefordítani egy művészeti alkotást? Egyáltalán lehetséges a műalkotásokat egyik művészeti ágból a másikba átformálni? Végül arra jutottam, hogy egy próbát megér. Számos lehetőség számbavétele után, a tarotkártyákban láttam a legtöbb fantáziát, mivel elég egyszerűek ahhoz, hogy egyből beindítsák az ember képzeletét, másrészt meglepően gazdag jelentéstartalommal rendelkeznek. Vissza