Bánk Bán

Előszó

A szabadságharczot követő elnyomatás után, a végtelen szomorúság éjszakájában végre földerült a reménység els hajnalsugara. Hazafias érzelmeink az üldöztetés elöl az irodalomban, a zenében kerestek és leltek menedék-helyet. Ilyen körülmények közt jelent meg 1801. évi márczius 9-én a színpadon Erkel Ferencz halhatatlan remeke »Bánk bán«, óriási lelkesedést keltve. Erkel Ferencz, ki mint harminczéves férfi, az 1840-ben megalkotott Báthory Mária« czim operájával elsnek törekedett a magyar ötilust nagyobbszabású műben kialakítani, az 1844-ben szinrekerült 'Hunyady László«-val szerzett hervadhatatlan dicsségtl környezve, tizenhét évig hallgatott volt. Most Katona József nagyerejű tragédiájának megzenésítésével sokkal magyarabb, mindennel egyéb szépségekben is gazdagabb dtilmüvet ajándékozott nemzetének, mely azt hálás szívvel fogadta. A jelen átirat kiadója sietett is akkor, tisztán zongora-átiratban, valamint részletes kiadásokban zongorára és különböz hangszerekre a gyorsan népszervé lett opera szépségeit a közönségnek hozzáférhetvé tenni, miáltal az akkor szerényebb igényeket teljesen kielégítette. Most a kiadó merészebb vállalkozásba fogott nagy áldozatkészséggel, költséget nem kiméivé az 1893. június 15-én elköltözött mester remekmüveit ének- szólamos zongorakivonatban juttatja a közönség kezébe. A »Hunyady László«-val inaugurált díszes sorozatban a »Bánk bán« jelen kivonata alkotja a második kötetet s remélhetőleg széles körben fog elterjedni, hogj' a magyar operastilust megalkotó mester iránt való kegyelet minden zenekedvelő házban méltó ápolásban részesülhessen. A kiadó e kivonat közrebocsátásával valóban hazafias munkát végzett, mely nemcsak köszönetet és dicséretet érdemel, hanem méltó a nagyközönség támogatására is, hogy ezzel a magyar operairodalom és különösen annak nagymestere : Erkel Ferencz becsesebb alkotásainak méltó publikálására serkentve érezze magát.
SOMOGYI PÉTER.

Vissza