A felnőtt értelmi fogyatékosok életminősége

Előszó

Olyan korban élünk, amelyben a fejlett világ országaiban szinte korlátozatlanul érvényesül az egyéni sikeresség kultusza és ez az értékrend kezdi dominálni a formálódó új magyar társadalmat is. A sikeresség mércéje a társadalom anyagi, foglalkozási, iskolázottsági és hatalmi ranglétráján való előrejutás, a sikerre ítéltek pedig mindenekelőtt az egyének, akik saját individuális képességük, tehetségük, szorgalmuk és szerencséjük révén hivatottak teljesíteni a történelem által rájuk kirótt siker feladatokat. Ebben a világban nem könnyű túlélőnek lenni akkor, ha valakiben nincsenek meg a siker elengedhetetlen előfeltételeit jelentő egyéni képesség és készség kellékek. Ilyen - sikertelenségre ítélt - emberek a fogyatékosok, közülük is különösen az értelmi fogyatékosok. Nemcsak nem képesek teljes mértékben az önálló életvezetésnek a társadalom által ma megkövetelt szintjére, de még eltartásra is szorulnak - anyagi áldozatot jelentve a nagyonis anyagias ép társadalomnak.
Az a társadalom, amelyben a fogyatékosok ma Magyarországon élnek más szempontból is radikális változásokon megy keresztül. Amellett, hogy az egyéni sikeresség kultuszának alapját jelentő piacgazdasági rendszer formálódik (amelyben nem könnyű helyet szorítani a fogyatékosoknak), a társadalmi változások másik fontos tendenciája a demokratikus politikai és társadalmi berendezkedés létrejötte. A demokratikus fordulat fokának egyik mércéje éppen a kisebbségi csoportok, és ezen belül a fogyatékosok életének emberibbé válása lehet. A piac és a demokrácia egymásnak sokszor ellentmondó értékei, normái, követelményei ellentmondásos jövőbeli lehetőségek körét rajzolják ki a fogyatékosügy szereplői számára. Vissza