Előszó
A bevezetőkben az ember általában a miértekre és a hogyanokra keresi a választ. Igyekszik egészséges indokokkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mégis milyen megfontolásból született az adott mű, mi a rendeltetése, a célja, azaz, hogy milyen szerepet próbál betölteni alkotása. Csak első hallásra/látásra könnyű ennek a kérdésnek a megválaszolása, de csak meg kell kísérelnem, mert hogy ezt egyesek elvárják a szerzőtől. Megértem, elfogadom, teszek érte. És nem rá.
Kezdem egy őszinte vallomással: ennek a kötetnek az alapvető ötlete nem tőlem származik. Aki forgatott már Rockinformot (azok kedvéért, akik nem ismerik, ez egyhavonta jelentkező országos rockzenei szaklap), tudhatja, hogy a magazin állandó rovatai közé tartoznak a Visszatekintő és a Karrier rovatok (ez utóbbi az én "tulajdonom", vagyis én töltöm meg az erre szánt oldalakat írásaimmal). Ezek különböző újkeletűbb együttesek pályafutását követik nyomon, a kezdetektől napjainkig, pontosabban az érintett lapszámok megjelenéséig. Nos a Rockinform lapkiadó/szerkesztőjének (hozzáteszem ebben a szakmában fő mentoromnak) Hímer Bertalannak támadt az a felvetése, miszerint érdemes lenne az újságban idáig lehozott karrieres és visszatekintős cikkeket összegyűjteni, és egy rock lexikonként, könyv formájában piacra dobni. A terv szintjén ez a dolog meg is ragadt, de elgondolkoztam az ötleten, tovább gondoltam azt, és jött az isteni szikra: Mi lenne, ha csinálnék egy "divatlexikont"? A 2000-es esztendőben úgyis mindenki az összegzésekkel van elfoglalva, a múltban turkálva sorra állítják fel az ilyen-olyan listákat, s bár érdekességnek ezek sem rosszak, túl sok hasznuk nincs. Tisztelet egyes kivételeknek. Amennyiben nem tűnik túlzott nagyképűségnek, ezen kötetemet is a hasznosabb skatulyába erőszakolnám bele, elvégre itthon nem igazán találhatunk kimondott rock lexikont, főleg hozzáértőktől nem, na és ha olvasni is lehet egy-két metal csapatról effajta kiadványokban, azok biztos, hogy a "nagy öregek". Hogy ez minek köszönhető? Talán, mert ők alapozták meg a műfajt, annak hírnevét, az ő nevük cseng a legismerősebben, többnyire rajtuk nevelkedtek az őket bemutató kollégáim. Én már viszont egy újabb kor szülötte vagyok, azóta felnőtt egy generáció (vagy éppen most van felnövőben, kinyílóban), akiknek ízlését mai, aktuális, divatos zenekarok formálják, alakítgatják.
Vissza