Kiskőrösi Református Egyház története

Előszó

A 100. zsoltár idézett mondatai jelzik, Isten örök szeretetébe illesztette be életünk, közösségünk történetét. Némelyeknek rövid, másoknak sokat mondó egy évszázad. A Kiskőrösi reformátusság történetében ez az évszázad az egész történet. Hit, élni akarás, Isten és a közösség iránti vágyakozás kíséri végig ezt a történetet a legnehezebb időkben is. Volt, amikor a történelem vihariban az anyagi erők hiánya, a lelkésznélküliség és templomnélküliség miatt „az egész egyházmegye legelárvultabb gyülekezetének" nevezte a kiskőrösi reformátusokat az ide látogató esperes. Mégis ma a háláé a szó.
„A hit és az akarat kegyelmi ajándékával megáldott eleink többször próbálkoztak önálló gyülekezetet szervezni, a híveket összegyűjteni, a gyermekeket vallásos nevelésben részesíteni..." írja egy ismeretlen szerző már a fiókegyház megalakulásának 20. évfordulójára írt beszámolójában.
A kiskőrösi, és hozzájuk tartozó reformátusság történetének leírásával Isten megtartó kegyelmére, a hitben előttünk járókra szeretnénk emlékezni. Ez a cél vezette e füzet szerzőjét, Bánáti Istvánnét. Tanító, gyógypedagógus tanár logopédus hivatása sok emberrel adott találkozást neki, így széles látókörből közelíthette meg a gyülekezet történetének felkutatását. Nem szakmai értelemben vett történetírást, hanem a fenti szándékkal megfogalmazódó történeti bizonyságtételt tarthatunk kezünkben, melynek hátterében rengeteg kutatómunka, személyes feltáró beszélgetés, és emlék van. Elődeink nyomában ő maga is folytatta,és írása bizonyságtevő szándékával folytatja Isten országa életünkben látható részének építését. Vissza