A végjátékok taktikája

Előszó

E könyv első kiadása 1954-ben jelent meg. Kedvező fogadtatására több tényező utal. A példányok jelentős része hamar elfogyott, az olvasóktól közel 300 levél érkezett a szerzőhöz, s ezek tartalma azt bizonyítja, hogy könyvet nemcsak megvették, hanem igen alaposan át is tanulmányozták.
A végjátékelmélet és a sakktaktika alapvető elvei az időközben eltelt nyolc esztendő alatt természetesen ugyanazok maradtak, mégis - éppen az olvasók segítő szándékú észrevételei nyomán - szükségesnek éreztem, hogy a mostani kiadásban kisebb változásokat végezzek és a tartalmat egy új fejezettel bővítsem. Néhány téma illusztrálására sikerült kifejezőbb példákat találom, a játszmaállásokat tartalmazó új fejezetet pedig közelebbi kapcsolatot teremt a mondanivaló megvilágításának elméleti és gyakorlati oldala között.
Bár elenyésző számban, mégis akadtak kritikusaim között olyanok, akik a könyv felületes átlapozása után annak célját, rendeltetését félreértették. Csak annyit láttak meg, hogy ábrák zömén művészi tanulmányok sorakoznak, s ebből máris levonták a következtetést: ez nem gyakorlati versenyzőknek, hanem "feladványosok"-nak szól. Alapos tévedés! Aki a szöveget is kell gondossággal végigolvassa, könnyen meggyőződhet arról, hogy a kiválasztott példákból levonható tanulságok a gyakorlati versenyzésben is mindenkor hasznosíthatók: az alkotó fantázia termékenyítését, a bonyodalmakban való biztos eligazodást, a meglepő mozzanatok könnyebb felismerését és a taktikai fegyverek alkalmazásában a teljes jártasság kialakítását célozzák.
Könyvem tehát elsősorban a versenysakkozóknak szól - kezdőknek éppúgy, mint a leghaladottabbaknak -, de azért azok is találnak benne kellemes időtöltésre szolgáló anyagot, akik csak szórakozásból, a sakk szépségeiben esztétikai kielégülést keresve lapozgatják végig. Vissza