Pusztán születtem

Előszó

A milyen környezetben születik az ember s él gyermekkorában, az egész életére kihat. Emlékeitől nem tud „megszabadulni". Biztatják: Írd le a magad kedvéért és az utókor számára. Ilyen hatásoktól ösztökélve veszem kezembe a tollat. A veszprémi káptalan Somogy vármegyei uradalmában, Nagyberény községben, illetve ahhoz tartozó pusztán születtem 1912-ben. Ötéves koromig ott éltem. 1917-ben édesapámat - ugyanazon uradalom - Ságvárhoz tartozó pusztájára Gánt-ba helyezték pusztagazdának. Onnét jártam iskolába. Majdnem 16 éves koromig otthon, családi környezetben éltem. Nem volt idegen tőlem a pusztai élet, hiszen nagyapám Bán Erazmus és anyai nagyapám, sőt édesapám bölcsője is pusztai cselédházban ringott. Az én sorsom a magánúton elvégzett középiskola után messze elkanyarodott a pusztától. írásom nagy részét emlékezetből vetem papírra. Hozzá nagy segítséget nyújtott Gubicza István nyugdíjas pusztagazda, aki ugyancsak a káptalannál volt alkalmazva, mint édesapám. Szüleimtől és a pusztától - gyermekkorom boldog színhelyéről - 1927-ben távoztam, bognármesterséget tanultam. További útjaim során szüleimhez 16 évig hazalátogattam, emlékezetemet állandóan ébren tartottam, édesapám gondjait, munkamódszerét figyeltem, kérdezgettem. A puszta cselédeivel - mint nagyobb családommal - a jó kapcsolatot állandóan ápoltam. Először 1966-ban „Mezsgyén kívül" címmel írtam meg a pusztai cselédek életét csupán emlékeimtől hajszolva, kedvtelésből, nem publikálva. A Veszprém Megyei Múzeum kebelén belül működő Baráti Kör által inspirálva 1981-ben „CselédsorsokM címmel írtam meg tapasztalataimat. Dr. Lackovits Emőke néprajzkutató elbírálta. Vissza