Igön fura kis istóriák

Előszó

AZ BOTSÁNATOS VÉTEK
Miképpen vőn feleséget Brüjin atyafi.

Nemes, nemzetes és vitézlő Brüjin úr, azon ki fejezé az Loár menti Ros-Korbon-lez-Vuvre kastéllt, goromba társ vala ifjonti éviben. Apród-esztendős korán már nyomorgatá az szűzeket, veté ki az házakot az ablakokon által és annak rendgyin-módgyán ördög pozdorjájává kezde vala válni, mikoron föld alá dugá attyát, La Ros-Korbon bárót. Akkoron naponta Hentzidától Bontzidáig szólló lakodalmat szereznie tehető vala; és, bizonnyal, két kézzel munkála kedve töltésén. Am tallérinak trüsszentetések, bugyogójának köhögtetése, hordainak érvágások, kontyos borozdabillegetöknek lakoztatások, értékének rontatása által, az jóravaló emberektől szám kivül vettetettnek látá magát, nem bírván barátokul, tsak az országos kóborlókat és uzsorás izmaélitákat. De az izmaéliták hamar üdőn olly parasztokká levének, valamint az gesztenyefa gyümöltse, mikoron nem vala egyebe zálogolható, mint az mondott Ros-Korbon úri vára, tekéntve, hogy az Rupes Carbonis fölséges urunk Kerályunk hűbér birtoka vala. Akkoron Brüjinnek kedve szottyana ütést-verést potyogtatnia jobbrabalra, egybenrontatnia az másoknak váll-peretzeket és üstök vonyást indítania semmiségeken. Kit látván szomszédgya, az marmutyiéi apát, szovakban pazér ember, mondá neki, hogy ez úri tekélletességnek nyilván jegye volna, hogy az jó útban járna, de hogy, ha Isten nagyobb dütsőségére az muzulmánokat menne megtolni, kik az Szent Földet öszveganéjjolák, az még jobb lenne, és hogy visszatérne vétek nélkül, marhával és bűnbotsánattal tellyesen Turénben, avagy az paraditsomban, honnan mind az bárók származának vala hajdan. Vissza