Balzac és a kis kínai varrólány

Fülszöveg

Az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban a kínai születésű, de közel két évtizede Párizsban élő filmrendező és író, Dai Sijie önéletrajzi ihletésű regénye.
A könyv két főhősét, a tizenhét éves narrátort és barátját, az egy évvel idősebb Luót - mindketten osztályellenségnek nyilvánított burzsoá-értelmiségi, nevezetesen orvos család fiai - a kulturális forradalom idején átnevelő táborba, egy isten háta mögötti kis hegyi faluba küldik, koldusszegény és hihetetlenül tudatlan parasztok közé. A hajdani ópiumtermesztők, akiket már régen "jó útra térített", átnevelt Mao rendszere, gyanakodva és ellenségesen fogadják a fiúkat.
A két jó barát a földeken és a rézbányában dolgozik - embertelen körülmények között. Éheznek, fáznak és ami a legrosszabb, állandóan rettegnek. Ám egy napon hatalmas boldogság és szerencse éri őket: tulajdonukba kerül egy, tiltott nyugati szerzők (Balzac, Hugo, Stendhal, Dumas, Dickens) kínaira lefordított műveivel teli láda. Egy addig ismeretlen, káprázatos, új világ tárul fel előttük. A regény narrátora a kincs elvesztéséről és a leleplezéstől való félelmében Balzac egyik művének néhány sorát felírja birkabőr bekecse belső oldalára: az irodalom melegíthet-melengethet is - nemcsak a testet, de elsősorban a lelket. Na és persze a szívet, amit alkalomadtán teljesen meg is lágyíthat. Ezért olvassa fel Luo Balzac regényét szerelmének, a címszereplő kis kínai varrólánynak. A lányt azonban annyira megváltoztatják, "átnevelik" a hallottak, hogy egy napon búcsút mond egész addigi életének, még kedvesének, Luónak is, és a városba indul szerencsét próbálni. Az ifjú kínai Pügmalion és a nagy francia regényíró új életet lehel egy kis varrólányba, szabad, független nővé és emberré változtatja. A művészet hatalma végtelen.
Dai Sijie regénye megrendítő, hiteles dokumentum a kulturális forradalom éveiről, Mao Kínájáról, a regény három ifjú hősének remekbe szabott, finom, intelligens humorral átszőtt Bildunsgromanja, amolyan kínai "Érzelmek iskolája", és szívből jövő, őszinte tisztelgés az irodalom előtt, amely reményt, hitet adhat, sőt életben tarthat. Vissza