A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései hazánkban c. országos elméleti tanácskozás vitaanyaga I-IV.

Előszó

Részlet:
"A népi demokrácia történelmi előzményei - nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt - a Komintern VII. kongresszusán megfogalmazott népfrontpolitika és a második világháború során kibontakozott antifasiszta függetlenségi mozgalom talajából sarjadtak ki.
A nemzetközi kommunista mozgalom vezetői, köztük G. Dimitrov és P. Togliatti a spanyolországi forradalom és polgárháború tapasztalatai alapján jutottak el a népi demokráciának, mint új típusú hatalomnak és hatalmi berendezkedésnek a felismeréséhez. Togliatti már 1936-ban a spanyolországi forradalom sajátosságairól c. cikkében megállapította, hogy a Spanyolországban létrejött népi hatalmat nem lehet sem a lenini munkásparaszt demokratikus diktatúrával, sem annak programjával azonosítani . "Hasonlóképpen nem magyarázható meg a spanyol népfront jellege - írta -, ha csak egyszerűen munkás-paraszt demokratikus ' diktatúra'-ként definiáljuk.
Legelőször is a spanyol népfront nemcsak a munkásokra és parasztokra támaszkodik, hanem szélesebb társadalmi bázissal is rendelkezik, másodszor a polgárháborútól ösztönözve, egy sor olyan intézkedést tesz, amelyek meglehetősen túllépik a diktatúra kormányának programját." Ugyanakkor Togliatti arra is rámutatott, hogy az antifasiszta burzsoázia részese, illetőleg részese lehet a népi demokratikus hatalomnak.
A népi demokrácia kifejezése 1937-ben jelent meg a hazai sajtóban a jövő Magyarországával összefüggésben, majd 1938-ban már a Márciusi Front röplapján is szerepelt: "Népi demokrácia: szabadság, föld, kenyér, független ország!". Az illegális kommunista párt emigrációban levő képviselői közül elsősorban Révai József és Lukács György foglalkoztak behatóbban az 193o-as évek végén és a 40-es évek elején a népi demokrácia problematikájával. Révai ide vonatkozó mondanivalóját döntően a Marxizmus, népiesség, magyarság című gyűjteményes kötete tartalmazza." Vissza