Alaszka varázsa

Előszó

Ott hagytam abba az írást, amikor első igazi afrikai szafárink után feleségemmel, T-vel, hazaérkeztünk Botswanából1. Azóta sok, szebbnél szebb élményekben gazdag év telt el, mégsem tudtam újabb könyv írásába kezdeni. Nem vagyok író, rengeteg munkám mellett annyi mindenre kell időt szakítani, hogy újabb könyvre már nem futotta. Pedig lett volna ám miről mesélnem!
Ha felpillantok a képernyőről, az íróasztal mögötti falon méter széles panorámafényképen a naplemente selyemfényébe öltözött Namíb sivatagot látom, amint a poros csapáson - kivételes alkalom - találkozunk egy helybéli farmerrel. Amíg vezetőnk az öreggel beszélget, kiváló lehetőség nyílik az egésznapi zötykölődésben elgémberedett végtagjaink kinyújtóztatására, az állandóan változó sivatag fényjátékában való gyönyörködésre. Majd százméteres árnyékot vetnek az autók, hosszú, párhuzamos vonalakat húz a pár ember árnyéka a sivatagi tájban. Sárgán ragyognak a térdmagasságú kiszáradt fűcsomók, a háttérben vörös, még távolabb halványan kéklő hegyek... Békesség, nyugalom, szépség. Másnap pedig félnapos elkeseredett küzdelem a kocsi kiemeléséért a futóhomokból! Vissza

Fülszöveg

Hat éves voltam, amikor Édesanyám kezembe adta gróf Széchenyi Zsigmond „Alaszkában Vadásztam" című könyvét. Azóta is ez a legkedvesebb olvasmányom, nem múlhat el év anélkül, hogy újra és újra el ne olvasnám. Inside Passage, Seward, Fairbanks, Kenai tó, vadbirkát rejtő havas hegység, jávorszarvasos lapály, tundrán vándorló karibuk, aranyásók, trapperek, hatalmas medvék - képzeletem mozivásznán ötven éve futó, megunhatatlan műsor. Olyan abszurd gondolat, hogy egyszer magam is eljutok az annyiszor elképzelt messzi északra, sok-sok évtizeden keresztül meg sem fordult, meg sem fordulhatott a fejemben.
Egyszer csak csoda történt - a vágyva-vágyott Alaszka felé szállt velem a repülőgép. Kicsit félve indultam el, attól tartottam, hogy a valóság, a képzelet mindent megszépítő szemüvegét levéve, már nem lesz olyan szép, mint vártam; fakóbb, érdektelenebb - vagy egyszerűen egészen más lesz. Alaszka azonban minden várakozásomat felülmúlta! Nem csak káprázatos természeti szépségeivel nyűgözött le, de valami csodálatos varázs is áradt a tájból, amely napról napra mind jobban magával ragadott.
Naplóm alapján igyekeztem mindent úgy leírni, ahogyan történt - a valóság elképzelését segíti a rengeteg mellékelt fénykép. Arra törekedtem, hogy az olvasót részesévé tegyem egy nagyszerű utazás élményeinek, betekintést nyújtsak a messzi észak csodálatos világába, közvetítsek valamit Alaszka varázsából. Ha a könyv végére érve valaki pár percre eltűnődik, hogy milyen jó lenne egyszer eljutni Alaszkába - de legalábbis el kellene olvasni az „Alaszkában Vadásztam"-ot - akkor elértem célomat. Vissza