Az OECD - a legfejlettebb országok klubja

Előszó

Magyarország a rendszerváltozás óta nemzetközi kapcsolataiban is a maga választotta utat járja. Ennek részét képezi az integrálódás az euro-atlanti intézményekbe. Bár ebben a folyamatban a legnagyobb figyelmet az Európai Unió és a NATO kapja, a bekapcsolódás folyamatos, s az nem csupán e két intézmény felé törekvésben fejeződik ki. Részét képezi ennek az a sok szálú együttműködés, ami már kialakult, s a tagság bizonyos korábban kizárólag nyugati demokráciákat tömörítő szervezetekben. Tagságot eddig Magyarország az Európa Tanácsban és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben, az OECD-ben nyert el.
Az OECD-t az elmúlt években viszonylag csekély figyelem övezte, holott a fejlett ipari államok együttműködésének fontos intézménye, ahol egyaránt jelen vannak Nyugat-Európa, Észak-Amerika és a Távol-Kelet ipari államai. Olyan klub ez tehát, ahová rangot jelent a bejutás. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy egyetlen ország sem lett az Európai Közösség/Unió tagja anélkül, hogy előbb ne vették volna fel az OECD-be, illetve elődjébe az OEEC-be. A tagság tehát eszközét képezheti Magyarország más integrációs céljai megvalósulásának is. A közép-európai térség országainak csatlakozási körülményei az OECD-hez egyébként is figyelmet érdemelnek. Mindenekelőtt az a tény, hogy Közép-Európa általában leginkább integrációérettnek tartott államai nem egyidőben válnak a szervezet tagjaivá. Csehországot már 1995 vége felé felvették, Magyarországra 1996 márciusában került sor, s a közeli jövőben a sorban Lengyelország következik. Egyelőre a térség más államaival a szervezet nem folytat tárgyalásokat. A tanulságot talán említeni sem kellene. De mégis érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy semmilyen tragédia nem történt akkor, amikor az egyaránt nyugat felé törekvő közép-európai államok közül valamelyik előbb vált az OECD tagjává, mint a másik, s nincs okunk arra, hogy feltételezzük, ez másként lesz a jövőben más integrációk esetében. Vissza