A Jóisten nem szállt le Bükszádon

Fülszöveg

Vajna Gáspár László, Dombi Ödön, Nagy Albert, Török József, Érsek Mária, Józsa Csaba, Zsigmond Zoltán, Kátai Sándor, Dézsi József vallomásaiból állt össze e könyv, melyben egy beteg világnak, paranoiás kornak a fájdalmai kapnak helyet, a kommunizmus árnyékba rejtett arca villan fel alulnézetből, ahonnan csak a legkitaszítottabbak: a politikai foglyok láthatták. A teljesség igénye nélkül ennek a pokoljárásnak különböző aspektusai elevenednek meg, hogy dimenziójában érzékeltessék azt a határtalan szenvedést, amelyen az erdélyi közösség egymástól távol eső rétegei estek át. így helyet kap a kötetben a Rózsa Sándor-i betyárromantikát felelevenítő, a kommunizmus ellen fegyverrel harcoló elkeseredett paraszt-ivadék tragédiája. De megjelenik mellette az édestestvér meghurcolása is, mert a vér nem vált benne vízzé, és nem adta fel öccsét, nem vezette nyomra az üldözőket. S ezzel máris felesel az értelmiségi, az ügyvéd meghurcolása azért, mert 1956 benne is megdobbantotta a reményt.
Az... Tovább

Fülszöveg

Vajna Gáspár László, Dombi Ödön, Nagy Albert, Török József, Érsek Mária, Józsa Csaba, Zsigmond Zoltán, Kátai Sándor, Dézsi József vallomásaiból állt össze e könyv, melyben egy beteg világnak, paranoiás kornak a fájdalmai kapnak helyet, a kommunizmus árnyékba rejtett arca villan fel alulnézetből, ahonnan csak a legkitaszítottabbak: a politikai foglyok láthatták. A teljesség igénye nélkül ennek a pokoljárásnak különböző aspektusai elevenednek meg, hogy dimenziójában érzékeltessék azt a határtalan szenvedést, amelyen az erdélyi közösség egymástól távol eső rétegei estek át. így helyet kap a kötetben a Rózsa Sándor-i betyárromantikát felelevenítő, a kommunizmus ellen fegyverrel harcoló elkeseredett paraszt-ivadék tragédiája. De megjelenik mellette az édestestvér meghurcolása is, mert a vér nem vált benne vízzé, és nem adta fel öccsét, nem vezette nyomra az üldözőket. S ezzel máris felesel az értelmiségi, az ügyvéd meghurcolása azért, mert 1956 benne is megdobbantotta a reményt.
Az osztályharcos korban elég volt, ha valakire rámondták, hogy görbe szemmel néz a vidéki szemétdombi kiskakasra, s sorsa egy egész életre megpecsételődött. Ugyancsak helyet kér magának a román—magyar viszony, Szárazajta és a vérengzés utáni „igazságtétel", az, ahogyan lustitía bekötött szemmel is megtalálta a protezsáltat, közös cellába zárva a gyilkost az áldozattal. Nem számíthattak kegyelemre azok sem, akik az anyanyelv és iskola összefonódását létkérdésnek fogták fel. Az egyházak, a hit sem maradhatott érintetlen ebben az önpusztító korban, mint ahogy nem volt kegyelem a nők számára sem. És nem maradt szenvedés nélkül a középiskolás diák sem; furcsa módon öt az az anyaország adja vissza az irgalmat nem ismerő román hatóságnak, amelynek szabadságáért harcolni akart 1956-ban. Külön színfoltot jelent ebben a jajban a nincstelen paraszt és kisbirtokos panasza, a kiemeltek égbekiáltó sorsa, indok és törvény nélküli kifosztása.
A dolgok összefonódnak, hiszen az emlékezés szélesebb pásztán mozog, mint amit a kommunizmus világa magáénak mondhat, és így ijesztő kapocs dereng fel múlt, jelen és a megfoghatatlan jövő között. Vissza