Magyar Szemle 1935. február

Előszó

Részlet a kötetből:

Genf-Budapest

Genfnek sajátossága, hogy az ősz közeledtével sűrű, piszkosszínű ködtenger üli meg. Ködtenger, mely a maga fárasztó egyhangúságával, hetekig tartó mozdulatlanságával nyomasztóan hat testre, lélekre egyaránt s mely minden irányban egyformán elzárva a szemhatárt, nem is sejteti, hogy mögötte a természetnek mily ragyogó, változatos panorámája rejlik. Változást időnként csak a kegyetlenül metsző északkeleti szélnek - nevezhetnők genfi bórának is - váratlanul érkező vad rohama idéz elő- Támadására rongyokként szakadnak szét a felhők, és előtűnik a nap életet fakasztó fényével, felhasad az ég optimizmusra késztető sötéten kéklő mélységével és szabadon áramlik a tüdőkbe a nedves páratartalmától megszabadult levegő éltető, üde frisseségével.
Ugyanez a felhőtenger látszik eltakarni sokak szeme elől a Népszövetségnek Genfben kifejtett tevékenységét is s most, hogy a magyar-jugoszláv ellentét felkorbácsolta vihar hatására megszakadt a ködfal és - úgy érzem - Magyarország közvéleménye az eddiginél nagyobb figyelemmel és érdeklődéssel fordul a nemzetközi politika eme központja felé, felhasználom az alkalmat bizonyos eszmék tisztázására, mert akkor, amikor egy nemzet történelmének egyik legsúlyosabb, minden fiának minden energiáját igénybe vevő korszakát éli, perdöntő fontosságú, hogy az eseményekre irányító hatással bíró tényezőket a maguk való jelentősége szerint ítélje meg és értékelje. Vissza