Előszó
Amikor Balogh József tolla nyomán megjártam az éveket, úgy éreztem: gyengédebb a napsugár érintése, jólesőbb a szellő simogatása, valahogyan még az esőcseppek is üdítőbbek és szikrázóbb a szűzi...
Tovább
Előszó
Amikor Balogh József tolla nyomán megjártam az éveket, úgy éreztem: gyengédebb a napsugár érintése, jólesőbb a szellő simogatása, valahogyan még az esőcseppek is üdítőbbek és szikrázóbb a szűzi hótakaró. Rímek csengtek, s közben az ünnepnek különös fényét fedeztem fel. Hát persze, hiszen fáradhatatlan fénymadarak szárnyain röpültem végtelen képzelettengerek felett majd mesés-valóságos hét-határon át, hogy eljussak a felismeréshez újra: Balogh József gyermekien tiszta és őszinte, gyermekéletien színes és derűs versvilága igen: erősíti kedvemet, jobbítja hangulatomat, gazdagabbá tesz.
Tanár, aki a magyar szó szeretetére tanít csordultig telve a hivatástudat valamennyi külső és belső csodájával. Költő, aki kötetek tucatjában mutatta és mutatja meg a világnak, milyen szépen cseng a rím, mily felemelő élményt nyújt a Vers. A rockzene egyik szeletének egyik tartópillére: százak és ezrek éneklik dalszövegeit a Lord-koncerteken. Az idén ötven esztendős Balogh József tehát elsősorban és mindenekelőtt: Ember, aki megtalálta az igaz értelmet és célt, amit számára szabott a sors. És ő megy, egyre csak megy, járja az útját rendületlenül. Léptei nyomán pedig örök nyomok: önálló és közös kötetek, antológiák, tankönyvek, hanglemezek születnek, bátorító, igazságot kereső, a valós értéket felmutató és a legtündöklőbb szépséget felvillantó szavak csengenek.
Engedd, hogy e kedves verscsokorral hozzád is bekopogjon és üdvözöljön. S ha meghallod, milyen meggyőző erővel ejti ki e két szót: „Adjon Isten!", és megismered közelebbről gondolatait, úgy fogod érezni: gyengédebb a napsugár érintése, lágyabb a szellő simogatása, valahogyan még az esőcseppek is üdítőbbek és szikrázóbb a szűzi hótakaró. Rímek csengtek, s közben az ünnepnek különös fényét fedeztem fel.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal