Szcenárium 2013. december

Fülszöveg

„Földöntúli öröm szállotta meg az embereket és az emlékezetükből kiseperte a pénzt, birtokot és minden e világi jókat. A szájak csak éneket termettek és jó szót. A vérből sem hullott ma este indulat és nem hulla parázna vágy, hanem megnyugodva csörgedezett, mint a patak, amelybői szelíden isznak a Csillag után futott csordapásztorok gazdátlan juhai." (Tamási Aron: Szűzmáriás királyfi)
„A hagyományféltés, a hitelességre való hivatkozás, a nosztalgia, netán a fejlődés mítoszára szocializált városi ember kissé lesajnáló attitűdje máig kíséri a betlehemezőket, és azokat is, akik, mint Volly István vagy Kodály Zoltán, arra vállalkoztak, hogy e szokást a »magas kultúra« rangjára emeljék." (Tömöry Márta - Szász Zsolt)
„A betlehemezés nem a közösség egészének nyilvános eseménye, hanem egy olyan rituálé, amely a közösség minden egyes család (tag) ját külön-külön szólítja meg; mintegy azt sugallván ezzel, hogy a világ sorsa a kisded születésekor itt és most, ebben az intim közegben dől... Tovább

Fülszöveg

„Földöntúli öröm szállotta meg az embereket és az emlékezetükből kiseperte a pénzt, birtokot és minden e világi jókat. A szájak csak éneket termettek és jó szót. A vérből sem hullott ma este indulat és nem hulla parázna vágy, hanem megnyugodva csörgedezett, mint a patak, amelybői szelíden isznak a Csillag után futott csordapásztorok gazdátlan juhai." (Tamási Aron: Szűzmáriás királyfi)
„A hagyományféltés, a hitelességre való hivatkozás, a nosztalgia, netán a fejlődés mítoszára szocializált városi ember kissé lesajnáló attitűdje máig kíséri a betlehemezőket, és azokat is, akik, mint Volly István vagy Kodály Zoltán, arra vállalkoztak, hogy e szokást a »magas kultúra« rangjára emeljék." (Tömöry Márta - Szász Zsolt)
„A betlehemezés nem a közösség egészének nyilvános eseménye, hanem egy olyan rituálé, amely a közösség minden egyes család (tag) ját külön-külön szólítja meg; mintegy azt sugallván ezzel, hogy a világ sorsa a kisded születésekor itt és most, ebben az intim közegben dől el." (Pálfi Ágnes)
„Aki a görög mítoszok világában megmerül, az észreveszi, hogy ezek a mesék saját lelki életének mozzanatait, eseményeit írják le úgy, hogy miközben a reflexió mit sem veszít ontológiai súlyából, a belső történések kollektív-szellemi, sőt, egyszersmind kozmikus értelemirányt kapnak. Ha Orpheuszt, aki alászállt a holtak birodalmába, hogy kígyómarta szerelmét visszahozza, lelkileg elég mélyre sikerül követnünk, vajon nem döbbenünk-e rá, hogy az életben is csak az lehet igazi társunk, akiért a magunk alvilágába szálltunk alá, hogy azután együtt jöjjünk föl a napvilágra?" (Végh Attila)
„Az összes rendezői forradalmaknak volt egy közös jellemzőjük, nevezetesen az, hogy mindnyájan a mai színpadi formához, a zárt nézőterű, rivaldával, függönnyel és díszletekkel határolt úgynevezett Guckkastenbühnéhez igazodtak. Bármilyen radikálisan változtatták is meg a rendezést, a színfalat, a ruházatot, a testjátékot és az előadott darabok tendenciáját - mint például a könyvéről nálunk is jól ismert Tairov vagy a jelenlegi moszkvai Színházi Laboratórivmi igazgatója, Mejerhold, - ez csak az eddigi színház horizontját tágította ki, anélkül, hogy az előző struktúrát elhagyta volna." (Németh Antal, 1927)
„ nem attól lesz valaki kortárs zeneszerző, hogy olyat produkál, amit eddig még soha nem hallottunk, hanem attól, hogy a mai világban él, szembesül mindazzal, ami körülveszi, és ehhez a zenetörténet elmúlt ezer évéből meríthet, válogathat eszközöket. ( ) Egyfelől persze igaz, hogy a kutya nem hallgatja a kortársak műveit, a ma zenéjét, másfelől viszont egy mai szerzőnek egyszerre áll rendelkezésére az elmúlt ezer év szakrális és profán zenéje,
------a folklór akárhány változata, a könnyűzene. És
mindez attól válik kortárssá, hogy egy ma élő em-1IIIII ll^^B Mff ber kezdi el a maga számára értelmezni - ettől az új III Ilii liill 1 II nézőponttól válik a műve egyedivé." (Vajda János) Vissza