Magyar külpolitika a 20. században

Előszó

Bár a mindkét világháborúból vesztesként kikerülő s kisállamként a nagyhatalmakhoz való folyamatos alkalmazkodást a történelmi tapasztalatokból igencsak közelről ismerő Magyarország számára a külső kapcsolatok a nemzeti lét meghatározó dimenzióit jelentették (és jelentik), mégis - vagy talán éppen emiatt - a magyar külpolitikáról felettébb szerény monografikus szintű szakirodalmi anyag található. Mintha hiányozna a kellő inspiráció, vagy valami más ok miatt a kutatók és szakírók elkerülnék e területeket. De hasonló a helyzet a professzionális politikai szinttel is. A Magyar Országgyűlésben a magyar külpolitika egyes részkérdésein túlnyúló, az úgynevezett stratégiai célkitűzéseket feszegető vitákra csak ritkán akad példa. Ugyancsak akadozó a kapcsolat az operatív külpolitika és az elméleti kutatás között A Teleki Intézet - amelynek egyik részét a korábbi Magyar Külügyi Intézet alkotja - emiatt választotta egy szakértői konferencia témájának a magyar külpolitika egészének áttekintését, vállalva annak ódiumát is, hogy egymástól radikálisan eltérő értelmezéseknek is helyet adjon. A jelen kötet története ezzel a 2003. decemberi konferenciával kezdődik, amelynek apropóját a 2004. május elsején esedékes európai uniós tagság szolgáltatta. Közelebbről az a gondolat, hogy Magyarország kettős integrációjának lezárulása, azaz az Európai Unió és NATO intézményi tagság megszerzése egyszerre kínál lehetőséget a magyar külpolitika történelmi léptékkel megtett útjának a „leltárba vételére", de egyidejűleg az elkövetkező lehetséges változások azonosítására is.
A kötet szerzői valamilyen módon a Teleki László Intézet kutatásaiban, illetve annak konferenciáin vettek részt, anélkül azonban, hogy egy egységes iskolateremtő szemlélet részesei lennének. Ellenkezőleg: a kötet bevallott célja nem a magyar külpolitika egységes szemléletű, monografikus igénnyel történő bemutatása, hanem inkább a magyar külpolitikáról szóló vitakultúra és problématudat fejlesztése a témák, a megközelítések és a szerzők sokféleségével. Ebben az értelemben a kötet írásai a kilencvenes évek Külpolitika, valamint a Külügyi Szemle hasábjain megjelent tanulmányok hagyományait követik, laza szálra fűzve fel a legkülönfélébb témákat az euroatlanti csatlakozástól a szomszédpolitikán át a külpolitikai „triád" értelmezéséig, a külpolitika konszenzuskultúrájáig és a külpolitika változását taglaló elméletekig. A kötet ezért egyfajta kísérlet arra, hogy a magyar külpolitika figyelmének előterében álló problémákról diagnózissal szolgáljon. Vissza