A gyümölcsfák elballagnak

Fülszöveg

- Mit ügyködsz? - kérdem tőle egy napon, ahogy belemély ült kis kockás füzetébe.
- Csak úgy hülyéskedek, hülyéskedve Írogatok. Azt találtam ki, hogy írok egy önéletrajzi regényt. Bemutatnám vele a családomat, a felmenőimet, és azt, hogy az egymásba fonódó zöld ágak ölelésében miként tartják, tartották kerti gyümölcsfáink felettünk az eget. Valami ilyesmit szeretnék. Egyszer talán még könyv is lehet belőle!
Ám Ballonyi László tán csak negyedéig jutott terve megvalósításában. Halála után Ballonyi Pál Margit úgy érezte, tartozik annyival férjének, hogy álmát valóra váltsa. Ejt nappallá téve dolgozott. Rendszerezte, kiegészítette a rendezetlen jegyzeteket, majd hosszú lelki tusa árán maga is nekilátott az írásnak.
Ön, kedves olvasó, olyan könyvet tart a kezében, amelyben a festőművész-házaspár élete rajzolódik ki a múlt század negyvenes éveitől napjainkig. Tanúi lehetünk egy nagy szerelem kialakulásának, átmeneti válságának és az elmúlás feldolgozhatatlan', fájó élményének. Az önéletrajzi elemeken túl a mű bepillantást nyújt felmenőik sorsába, valamint Rákoshegy múltjába és a rákoshegyi lakosok, elsősorban a középosztály hányattatása, megalázottsága és kisemmizettsége ellenére is hagyománytisztelő és értékőrző szokásaiba, cselekedeteibe. Gyerekszemmel láttatja a II. világháború megpróbáltatásait, ifjúi látószögből érzékelteti a forradalom és szabadságharc eufórikus napjait és reménytipró bukását. Kibontakozik az „emberarcú szocializmus" testet-lelket nyomorító korszaka, majd a nagy remények és naiv álmok nyomán beköszöntő rendszerváltozás, talmi csillogású, hazug kifejletével. Néhol könnyed, akvarellbe, másutt nehéz, olajba mártott szavak érnek tanulságos könyvvé a két festőművész írói alkotásának eredményeként.
E sorok tolmácsolója a mű szöveggondozásával kívánt tisztelegni a szerzőknek: halott barátja emlékének és özvegye áldozatvállalásának. Dr. Érsek Tibor Vissza