Pedagógiai Szemle 1963. május

Előszó

Részlet a könyvből:

Erősítsük a pedagógusközösségek összeforrottságát!
Elmúlt évtizedben sokszor leírtuk ezt a szót: pedagógusközösség, Sok cikk és tanulmány fejtegette, hogy a szocialista nevelés csak pedagógusközösségek műve lehet, hiszen egységbe forrt, azonos világnézet és pedagógiai módszertan alapján cselekvő nevelőtestületek nélkül nem lehet eredményes munkát végezni. E fejtegetések azonban jobbára elvont pedagógiai elvek formájában hangzottak el. így háttérbe szorultak maguk az eleven és forró emberi kapcsolatok, az élő pedagógusportrék.
Gyakran elhangzott szemrehányásként a pedagógiával szemben, hogy „gyermektelenné" vált. Valamilyen átlagos, élő és mozgékony, arc nélküli „gyermek" tekintett ránk a pedagógiai művek lapjairól. A gyermekélet sokszínűsége és a gyermeki egyéniségek tarkasága megfakult e lapokon. Némiképpen hasonló osztályrész jutott a pedagógusnak is: a pedagógiai irodalomban ő is csak a vele szemben támasztott követelmények foglalatává, „a pedagógus elvont fogalmává vált. Ügy hisszük, nagyobb ember - közelségből lehet és kell szólni a pedagógusközösségről.
Egy-egy tanári közösség tagjai ugyanis nem csupán bizonyos pedagógiai elvek személytelen szócsövei. A pedagógusközösség sokszínű emberi egyéniségekből formálódó együttes; ahány nevelő, annyiféle egyéniség és törekvés, szenvedély és érdeklődés. Vezetők és vezetettek, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, aktívak és visszahúzódók, derűsek és zárkózottak, érzékenyek és magabiztosak, elismert és kudarc-kísérte tanárok, sokat magukra vállalók és kényelmeskedők ezernyi árnyalatú ötvözete minden tanári testület. A barátság és ellenszenv, a segítőkészség és irigység, vonzódás és elutasítás s az érzelmi skála megannyi színe közöttük is megtalálható. Érthető hát, ha e szó: pedagógusközösség mindig bonyolult és sokágú emberi kapcsolatokat, viszonylatokat, összefűző vagy megosztó érzelmi és értelmi szálakat is jelent. Nem egyszerű dolog harmonikus és egységes egésszé formálni egy ilyen közösséget.
Az emberek közötti kapcsolatok minden intézményben rányomják bélyegüket a munka eredményességére. Sokszorosan így van ez a tanári kollektívában. Az itt kialakult kapcsolatok még kevésbé jelentenek magánügyet, mint egyebütt. Pedagógiai tényezővé válnak, közvetlenül is hatnak a gyermekekre. Ezen felül pedig sokszor meghatározzák a pedagógusok közérzetét, hangulatát, s így közvetve is befolyásolják a nevelőmunkát.
A pedagógusok körében általában igen erőteljes testületiség, kollegialitás érvényesül. E kollegialitás gyakran egy fajta sajátos szakmai etika összefoglaló jellemzőjévé válik, részben pedig hagyományosan alakult érintkezési formákat - ha úgy tetszik - etikettet is jelent.
Ne szóljunk most részletesen arról, hogyan alakult ki a pedagógustársadalomban ez a testületiség. Bizonyára összefügg a pedagógusoknak mint a legszámosabb értelmiségi rétegnek sajátos társadalmi helyzetével is. A pedagógusmunka mindig testületiséggel járt együtt, mindig a tanárok szoros együttműködését és közös erőfeszítését igényelte. Vissza