Előszó
(... mely Előszó hosszas vajúdás és né mi jóindulatú noszogatás eredményeképpen született meg nagybecsű évfolyam-patronáló tanárunk tollaiból - a szerk.)
Mi - a Gödöllői Agrártudományi Egyetem...
Tovább
Előszó
(... mely Előszó hosszas vajúdás és né mi jóindulatú noszogatás eredményeképpen született meg nagybecsű évfolyam-patronáló tanárunk tollaiból - a szerk.)
Mi - a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának V. éves hallgatói és néhány maradék szimpatizáns tanár - üdvözöljük az Olvasót ötévi közös ténykedésünk gyümölcseként létrejött búcsúzó kiadványunk megjelenése alkalmából.
Te, ki kezedbe veszed e művet, hagyj fel minden reménnyel, hisz ha nem vagy beavatott, úgy nem értheted, ím fi ha pedig érted, akkor stréber vagy. Úgy olvasd hát, mint' a hallgatók az egyetemi jegyzeteket! Lazán, nem kapkodva, a hozzá nem értés biztonságával, az új tapasztalatokra Hm szomjasan és néha kíváncsian!
Miről is van szó? Papírt kap az idén több tucat huszonéves arról, hogy öt évet eltöltött Gödöllőn és környékén, azt a látszatot keltve, mintha tőlük kellene félniük egy fél év múlva az agg termelőszövetkezeti elnökölnek, állami gazdasági igazgatóknak.
Mi is történt ez alatt az idő alatt? Én sem tudom pontosan, pedig tudnom kéne, mert több aláírással súlyosbított papírom van róla, miszerint én felelek értük.
Hat (a gyengébb nem tagjai öt) évvel ezelőtt több százan próbálták bebizonyítani, hogy a nyári szünetben a "Nagyinál" halálra kínzott kutya, macska, papagáj emléki olyan emlékezetes élménnyé vált bennük; amiért is nekik agrármérnökké kell lenniük.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal