Protestáns Szemle 1894/8.

Előszó

EMLÉKBESZÉD ID. BÁRÓ VAY MIKLÓS FELETT. (Második és befejező közlemény.)
A kanczellár visszalépését országszerte helyesléssel és elismeréssel fogadták. Csak a határozati párt egy szélső töredéke nem békült ki vele még ekkor sem. Nagy buzgalommal terjesztette a «több képviselő» által készített «1847 vagy 1848? Tájékozásul» czímű, Debreczenben nyomatott röpiratot, melyről a nélkül, hogy a czíme idézve volna, Kossuth Irataiban is említés tétetik s mely ellen Vay közegei mindjárt megjelenése után kiadták ugyan az elkobzási rendeletet, de azért 3000 példányából igen sok jutott a közönség közé. A röpirat alapeszméje az, hogy utasítson vissza a nemzet minden lealkuvási czélzatot s általában minden olyan tervet, kivánatot vagy félrendszabályt, mi az alkotmányos biztosítékok teljessége fölötti alkudozásnak csak színével is bírna, a milyen például Vay ama terve, hogy magyar miniszterek neveztessenek ki, mintha bizony a legmagasabb állású kormányzó hivatalnokok czímében rejlenék a parlamenti felelős kormányzat lényege; s a mennyiben a nemzet e kísértésektől megszabadítja magát, az, a mit a jövő fejlemények alapjául önként elfogadhat, nem lehet kevesebb, mint 1848.
Ugyanez a párttöredék, melynek műhelyéből került ki az említett röpirat, rossz szemmel nézte, hogy a Bécsből visszatérő Vayt a pesti tiszti kar és a képviselők egy része ovatióval fogadta; midőn pedig Szathmári Király Pál helyébe a borsodmegyei csáthi kerület képviselővé választotta, ellenszenvét nyiltan kifejezte iránta. Vissza