Balladás évek

Előszó

Néhány évvel ezelőtt az egyik Durindón (ha jól emlékszem, a verbászin), amelyen nemcsak muzsikusként vettem részt, hanem újságíróként is, egy öreg citerás valahogy így fogalmazott: jó, hogy ilyen balladás időkben ennyien összejöhettünk. Kérdésemre, hogy miért BALLADÁS, azt válaszolta: Azért, mert az ilyen időkről, amiket most élünk, valamikor balladákat csináltak.
Ennek a beszélgetésnek az emléke ötlött fel bennem, amikor hozzáfogtam negyvenéves népművelői múltam emlékeinek rendezéséhez, mert rá kellett döbbennem: valóban balladás időket éltem-éltünk át ez alatt a negyven év alatti
A negyven évet kispiaci tanítóskodásomtól számítom. Igaz, az amatőr művelődéssel jóval korábban kezdtem foglalkozni: első színpadi szerepemet még valamikor 1939-ben vagy 1940-ben játszottam Keviben. Amire az egészből emlékszem, arra enged következtetni, hogy a darab egyike volt az akkor divatos népszínműveknek. Később iskolai színdarabokban játszottam, majd Moravicára költözésünk után rendszeresen kiosztottak rám egy-egy szerepet a Kultúrkörben játszott darabokban. Jól emlékszem első „rendezésemre" is: 1946 nyarán, a IV. osztály befejezését követően, akkori legjobb barátommal, Somogyi Sanyival (ma dr. Somogyi Sándor és egyetemi tanár) megbeszéltük, hogy mivel most már gimnazisták vagyunk - előző évben nyílt meg Moravicán a három osztályos algimnázium, és a IV. elemi után oda iratkoztunk -, valami komolyabbat kellene csinálni, mint a Krivaj-parti barangolások, bogarászó kirándulások. És mivel Moravicán hagyománya volt annak, hogy a szünidőben otthon tartózkodó középiskolások nyaranta egy-egy színdarabot vagy műsoros estet hoztak színre, úgy véltük, hogy ha ők megtehetik, mi miért ne tehetnénk? Vissza