Hastánc

Előszó

Szeretettel köszöntelek abból az alkalomból, hogy rátaláltál erre a csodálatos, függetlenített mozdulatokból álló ősi táncra, az orientális táncra, arab nevén „raks sarqi"-ra. E tánc oktatása során fontosnak tartom a mai hastánc kialakulásához vezető szálak megismertetését. Célom, hogy ezt a táncot a maga szépségének, komplexitásának megfelelően juttassam el a tanulni vágyókhoz, és ők pedig az általa adott lehetőségek - harmónia, életerő, testformálás, erotika - közül megtalálják azt, ami személyes boldogságukhoz a legfontosabb. Az oktatás kifejezés nem is igazán helyes, hiszen ezek a mozdulatok mindnyájunkban mélyen bennünk vannak, csak segíteni kell őket felhozni, megtisztítani a rájuk rakódott gátlásoktól... Egy könyvsorozat első kötetét tartod a kezedben, amelyben a hastánc-orientális tánc témát járom körül. Az orientális tánc mozdulatai az ősidőkben nemcsak az ünneplés, a kivételes alkalmak kísérői voltak, hanem átitatták az ember mindennapjait. A tánc, a zene, a misztérium, a spiritualitással való kapcsolat elválaszthatatlanok voltak egymástól, akárcsak az ember és a természet. (Például a régi török nyelvben az „oyun" a sámánt jelölte. A későbbiekben jelentése a tánc, zene, színjátszás témakörét ölelte fel.) A mesés, titokzatos Orient varázsa az 1700-as évek végétől tömegével vonzotta az utazókat. Az orientalista képzőművészet kedvelt témája a hajlékony, sudár alkatú táncosnő, akinek festményeken megörökített, idealizált képe még inkább vonzóvá tette az ismeretlen Keletet. A mai orientális tánc valódi, élő mozdulatként - az ázsiai, észak- és közép-afrikai, arab-félszigeti népek színes kultúrájából kiemelve - az 1800-as évek végén jelent meg Európában és az USA-ban: az 1876-os philadelphiai centenáriumi, az 1889-es párizsi és az 1893-as chicagói világkiállításokon. A felemás erkölcsökkel rendelkező, viktoriánus neveltetésen felnőtt polgárokat nagyon vonzotta a messzi tájakról „oda varázsolt" mohamedán világ. A pavilonokban fölépített mór palota, török városka, algériai, marokkói, tunéziai, kabil falvak, beduin táborok, egyiptomi színház, kairói utca táncos produkcióikkal teljesen elkápráztatták a látogatókat. A preiszlám idők „szellemét" megtestesítő núbiai sámán személyében a modern világ bizonyítékot kapott arra, hogy az ősi pogány arab vallás több mint ezerkétszáz évvel az iszlám megalapítása után is fennmaradt, tehát időszerű. Vissza

Fülszöveg

"Az arab női modell is változott az évszázadok során. Míg Abbászida időkben "divatos" volt a vékony derék, kis mell, addig a XX. század elején még szokás volt a leendő menyasszonyt kerekre hizlalni. Akármelyik női képre is hasonlítasz, fogadd el magad és örülj annak, hogy a török és az arab nők a beduin táborokban a háremekben és a fürdőkben megőrizték neked a világ legősibb táncát."

"Csodálatos eszköz van a kezedben, amellyel nőiségedet, fizikai erőnlétedet, közérzetedet jelentősen befolyásolhatod. Megtanulsz a merész, szaggatott és az elegáns, lágy mozdulatok eszköztárával bánni. Átadod magad a zenének, és új embert fogsz fölfedezni magadban. Olyat, aki örömmel táncol és ezt a jó érzést képes átvinni a környezetére. Senki sem tud úgy táncolni, ahogyan Te! A Te döntésed, hogy kit ajándékozol meg vele."

"Kialakíthatsz magadnak egy "szentélyt", füstölőkkel, puha fényekkel, lágy kelmékkel és Te lehetsz benne a papnő. Olvass bele az "Ezeregyéjszaka meséibe!" Gondolj ki magadnak egy sajátot, amiben te vagy a főszereplő! Merészebb illatokkal, vöröses színekkel meleg fészket varázsolhatsz és benne magát elfogadó, szerető, tüzes asszonnyá válhatsz, aki igazán képes szeretetet-szerelmet adni és kapni." Vissza