Fülszöveg
A szocializmust mi az igazi, tényleges humanizmus rendszerének valljuk amelyben az ember valóban »minden dolog mértéke«. A társadalom egész fejlesztése - kezdve a gazdasággal és végezve a szellemi-ideológiai szférával- az ember szükségleteinek kielégítésére, az ember sokoldalú fejlesztésére irányul. És mindezt maguk az emberek teszik munkájukkal, alkotó buzgalmukkal, energiájukkal.
A szocializmust mi az olyan hatékony és dinamikus gazdaság rendszerének látjuk amely a tudományos-műszaki haladás legjobb vívmányaira támaszkodik, és biztosítja a munka legmagasabb termelékenységet, amely közvetlenül alá van rendelve a társadalmi szükségletek kielégítésének, s rugalmasan alkalmazkodik ezekhez a szükségletekhez. Ez a gazdaság a társadalmi és a személyi tulajdon, a termelésszervezés különféle formain alapul, amelyeknek a feltételei között a dolgozók ténylegesen a termelés gazdáiként szerepelnek, s biztosítva van a kereset közvetlen kapcsolata a munka eredményeivel. A gazdaság tervszerű...
Tovább
Fülszöveg
A szocializmust mi az igazi, tényleges humanizmus rendszerének valljuk amelyben az ember valóban »minden dolog mértéke«. A társadalom egész fejlesztése - kezdve a gazdasággal és végezve a szellemi-ideológiai szférával- az ember szükségleteinek kielégítésére, az ember sokoldalú fejlesztésére irányul. És mindezt maguk az emberek teszik munkájukkal, alkotó buzgalmukkal, energiájukkal.
A szocializmust mi az olyan hatékony és dinamikus gazdaság rendszerének látjuk amely a tudományos-műszaki haladás legjobb vívmányaira támaszkodik, és biztosítja a munka legmagasabb termelékenységet, amely közvetlenül alá van rendelve a társadalmi szükségletek kielégítésének, s rugalmasan alkalmazkodik ezekhez a szükségletekhez. Ez a gazdaság a társadalmi és a személyi tulajdon, a termelésszervezés különféle formain alapul, amelyeknek a feltételei között a dolgozók ténylegesen a termelés gazdáiként szerepelnek, s biztosítva van a kereset közvetlen kapcsolata a munka eredményeivel. A gazdaság tervszerű irányítása abból indul ki, hogy a központnak a szerkezeti kérdések eldöntésében betöltött szerepét szervesen összekapcsolja a termelőegységeknek mint olyan árutermelőknek széles körű önállóságával, amelyek az önálló elszámolás és az önállóság elvei alapján működnek és a piacra dolgoznak.
A szocializmust a társadalmi igazságosság rendjének látjuk, amely összeköti az ember létfontosságú szükségleteinek — a munka, az egészségvédelem, az oktatás, a lakás, a társadalombiztosítás iránti szükségletnek — szociális garanciáit a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésével, az egyenlősdi és a társadalmi élősdiség minden formájának kiirtásával. A szocializmus olyan társadalom, amelyben mindennél nagyobb becsben vannak és méltó anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek az ember képességei, gyümölcsöző munkája, mesterségbeli tudása és tehetsége.
A szocializmust a legfejlettebb kultúra és erkölcs rendszerének látjuk, örökli és gyarapítja az emberiség szellemi fejlődésének legjobb eredményeit, az emberiség gazdag erkölcsi tapasztalatait. A szocializmus a dolgozó ember teljes értékű, anyagi és szellemi tekintetben tartalmas életének társadalma, amely elutasítja a fogyasztói szemléletet, a lélektelenséget és a kultúrprimitivizmust. A legfejlettebb kultúra fogalmába beletartozik a társadalom ökológiai kultúrája is, a kímélő, ésszerű viszony az ember életének és termelő tevékenységének természeti feltételeihez, a természeti javak oltalmazása és gyarapítása.
A szocializmust az igazi néphatalom rendszerének látjuk, amelyben minden dolgozó számára biztosítva van szükségletei és érdekei kifejezésének teljes lehetősége, a részvétel a társadalmi folyamatok irányításában, s amely leküzdi az embernek a hatalomtól való elidegenedését. A szocializmus a nép szocialista önigazgatásának, a gazdaság és a társadalmi folyamatok irányításában érvényesülő mély és következetes demokratizmusnak, a törvényességnek, a nyíltságnak és a nyilvánosságnak a társadalma.
A szocializmust olyan rendszernek látjuk, amelyben megvalósul minden nemzet és etnikai csoport igazi egyenlősége, társadalmi, szellemi virágzása és kölcsönös gazdagodása, amelyben nincs helye a nemzetek közti viszály semmiféle megnyilvánulásának, nacionalista és soviniszta előítéleteknek, ahol diadalmaskodik az internacionalizmus és a népek testvérisége.
Végezetül a szocializmust olyan rendnek látjuk, amelynek természetében szervesen benne rejlik és amelynek szerves érdeke a békére való törekvés, az a törekvés, hogy fejlessze az együttműködést a testvéri szocialista országokkal, normális, civilizált kapcsolatokat alakítson ki minden néppel és állammal az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás demokratikus elvei alapján, a népek azon szuverén jogának elismerése alapján, hogy maguk határozzák meg sorsukat. A szocializmus ilyen demokratikus, humánus arculatára gondolunk, amikor társadalmunk új minőségi állapotáról mint a kommunizmus felé való haladás fontos lépcsőfokáról beszélünk.
Vissza