Előszó
Ez az írás "A végtelenben találkoznak" c. tervezett regényciklus második könyve. Akárcsak a ciklus előző darabja, a Sztalin halálának napjával lezárult "Azt bünteti, kit szeret", ez is a...
Tovább
Előszó
Ez az írás "A végtelenben találkoznak" c. tervezett regényciklus második könyve. Akárcsak a ciklus előző darabja, a Sztalin halálának napjával lezárult "Azt bünteti, kit szeret", ez is a Szovjetunió kötelékébe került, s itt helyét kereső - nem találó kárpátaljai magyarság életét festi, ezúttal igyekezve lehetőleg pontos keresztmetszetét adni főként a Hruscsov- és a Brezsnyev-érának, d a Gorbacsov-korszak kezdeti szakaszának is.
Az előzőhöz hasonlóan, ez is csaknem dokumentumregény, de kortörténeti jellege még jobban kidomborodik. Az itt leírt események nagy része megtörtént a valóságban, az országos politikának itt szerepeltetett történései (különböző) ideológiai kampányok, a "rjazanyai csalás", a hruscsovi kapkodó átszervezések, a "szűzföldek" hasznosítása s a Bajkál-Amúr Vasút építése körüli bonyodalmak) éppúgy, mint a kárpátaljai közélet esetei - méghozzá nemcsak az olyan tragikusan nagy horderejűek, mit a magyar férfilakosság 1944-es deportálása, nem csupán az olyan sorsformálóak, mint az 1944-1946-ban a vidéken fennállt bábállam s ennek manipulációt, Szovjetunióhoz való csatlakozás kierőszakolása körül, nemcsak az olyan jelentősebbeknek hatók, minta próbamozgósítás kudarca vagy a Scserbickij-látogatás, hanem még az olyan anekdotikus színezetűek is, minta csavarhamisítás a bútorgyárakban. A leírt események tényszerűsége lehetővé tette számomra, hogy ennek a regénynek a hősei közül is sokat szerepeltessek saját nevén.
Talán az elmondottakhoz még hozzátenném, hogy a tárgyalt korban a regény szerzője a kárpátaljai magyar sajtónál fontos posztokat töltött be, hosszú ideig volt a tankönyvkiadó, majd az 1965-ben indult magyar napilap főszerkesztője, így alkalma volt belelátni a politikai "boszorkánykonyhába", és örömére szolgálna, ha ezeket az ismereteit itt sikerült volna kellőképpen hasznosítania.
Vissza