Balkon 2005/4.

Előszó

Részlet:
"Adamik Lajos: Weibel úr! A 60-os évek Ausztriája a vasfüggöny innenső oldaláról a határtalon lehetőségek, a korlátlan anyagi és szellemi szabadság földjének látszott - ám ha megnézzük a 60-as évek osztrák avantgárd művészetét, az tiltakozással, provokációval, lázadással van tele a fennálló viszonyok ellen. Ennyire másnak látszott Ausztria a vasfüggönyön át, vagy ez a tiltakozás nem is annyira az osztrák, inkább oz általános emberi állapotoknak szólt? Peter Weibel: A tiltakozás kimondottan Ausztriának szólt, merthiába volt Ausztria a vasfüggöny nyugati oldalán, az az ország nekünk magunknak is egyfajta vasfüggöny volt. Én azt szoktam mondani: Ausztria fölé nem égbolt borult, hanem egy betontakaró. Állítom, hogy Ausztriában posztfasiszta kontinuummalvan dolgunk, vagyis ugyanazok az emberek, akik a II. világháború előtt, a rendi államban hatalmon voltak, és ezt a sajátosan katolikus osztrák fosizmust képviselték, hatalmon maradtak a náci korszak alatt és után is. Ez konkrétan kimutatható: a fontos ügyvédek, múzeumigazgatók mind e folytonosság jegyében töltötték be posztjukat. Csak a második sort, az újságírókat, szerzőket, művészeket üldözték el. Ausztriában ez különösen mély sebeket hagyott, hiszen a művészet és a kultúra területén meghatározó szerepet játszottak a zsidók; nem azt mondom, hogy zsidó kultúra lett volna, de az osztrák kultúra igazi hajtómotorjai kétségtelenül a zsidók voltak. Jómagam fiatalon mit sem tudtam ezekről az összefüggésekről, de szűkebb környezetemtől, a felső-ausztriai provinciától már 13 évesen igyekeztem önállósulni, olvasni kezdtem, és fölfedeztem olyan dolgokat, mint a bécsi pozitivizmus ésennek 18-19.századi előfutárai. 16 évesen fölfedeztem magamnak Wittgensteint, és egyszerűen nem értettem, hogyan üldözhették el ennek a nagyszerű kultúrának a képviselőit. S amikor aztán hozzáláttam, hogy ezeket az eredményeket, ezt az elüldözött kultúrát a saját munkámban felhasználjam, magam is ellenállásba ütköztem. S azt kérdeztem magamtól: honnan ez az ellenállás? Miért nem akarják a művészetemet? És akkor rájöttem, hogy azért, mert hisz magam is éppen abból a kultúra bál vezetek le valamit, amit itt már egyszer elutasítottak, és hogy ugyanazokkal az emberekkel ülök szemben, akik a zsidó kultúrát, illetve annak reprezentánsait elüldözték. " Vissza